A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

49 b. kép doronggal, az ún. csömöszölő iával a kádban összezúzni, de lényegében a szőlőszemek széttaposása a taposóra várt. Sok legény virtusságból valóságos táncot járt a kádban, vagy legalábbis igyekezett bizonyos ritmusokat kitaposni. Egyesek emlékezete szerint erre a ritmusra valamiféle szöveget is mondtak, de magát a szöveget már senki sem tudta. Magam gyerekkoromból emlékszem valami obszcén tartalmú szövegre, amit ilyenkor - főként a taposó legény serkentésére - mondtak, de magát a szöveget már nem tudom idézni. Mióta a daráló elterjedt, a taposás lényegében már másodlagos, csaknem felesleges művelet. A darálót népszerűsítő gazdasági ismertetők szerint elegendő, ha a kád alsó kifolyó nyílása fölé egy dróthálót, vagy valamilyen szűrőt illesztenek, a ledarált szőlő leve ezen át kifolyik s a maradt kocsányokat, összezúzott szemeket aztán lehet egyenesen sajtolni. Az általam kutatott területen ezt sokan meg is próbálták. A nagyobb, uradalmi szőlőkben ez a módszer meg is honosodott, a parasztgazdák azonban azt tartották, hogy ebben az esetben sok ízesítő, zamatosító anyag bennemarad a szemekben, hiszen a daráló csak a szőlőszemek héját repesztette fel, a szőlő húsát nem zúzta kellőképpen össze, sem a héjban levő cser- és festékanyagot nem szedte ki. így a nem taposott mustból készült bor színtelenebb, kevésbé zamatos lett, mint a taposott. Ezért majdnem minden paraszt szüreten a ledarált szőlőt még utána ki is taposták. Természetesen, az ilyen összezúzott szőlőnek a taposása sokkal könnyebb munka volt és szaporábban is ment. A taposó kádból a must a kád alatt elhelyezett mustos dézsába folyt, ahonnan kártussal, vagy más merő edénnyel merték ki és a Uhun át töltötték a hor512