A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

a ritkább szőlőre esküdtek. Előbbiek azt mondták: „ahol a tő, ott a fürt", utóbbiak szerint a ritkábban ültetett tövek többet teremnek. A szőlőnyilasok esztétikáját végülis a nyilast határoló barázdák, a szőlő elé, vagy közé ültetett gyümölcsfák s más köztes növények ültetése, nem utolsó sorban a szőlőtőkék kialakítása, lombozatának kiképzése adta. Metszés Metszésnek nevezik a még alvó álapotban levő szőlő tő kialakításának, formálásának müveletét. Vidékünkön tavasszal, nyitás után, március végétől április végéig metszettek. Jobb minél hamarabb kezdeni, mielőtt a nedvkeringés megindul, mert később az elvágott vessző nagyon level s a kicsorgó lé alatt a szem megvakul. Hátránya viszont a korai metszésnek, hogy még nem lehet megkülönböztetni az ép és a télen esetleg megfagyott, elhalt szemeket. Tájunkon mindenütt tőkés művelést alkalmaznak. Ismerték ugyan a lugast, de azt csak a házak, pajták előtt főként csak díszítésként alkalmazták. A fajták sajátos metszési igényeit nagyjából ismerték, ehhez némileg alkalmazkodtak is, de csak a tőkés művelés keretein belül (hosszabb, vagy rövidebb, több vagy kevesebb termő csapot hagytak). Éppen ezért a szőlőtő neve tőke, függetlenül annak alakjától, formájától. A tőkének a földben levő része a gyökét, a földfelszín fölött van a nyak, melyen áll ideális esetben a gömb, de legtöbbször már szabálytalanra eltorzult tőke, vagy íej. Rosszul művelt szőlőkben a fej alsó széléből vagy a nyakból kisebb nagyobb gyökerek erednek. Ezeket szakállgyökémek nevezik. Ha ez elhatalmasodik, az a veszély, hogy a tőke csak a felső talajrétegekből táplálkozik s szárazság esetén, vagy ha kapáláskor a szakállgyökér megsérült, az egész tőke kiszárad. A népi tudás azt tartja, hogy a szakáigyökér nem táplálja, hanem szívja a tőkét. Ezért a szakállgyökeret irtani kel. A jól gondozott tőke sima, gömbölyű, de rajta nem látható szemek, ún. vakszemek vannak, melyekből vesszők sarjadhatnak. Metszéskor a múlt év tavaszán sarjadt ilyen vesszőket új fá-nak mondják. Az egy évnél idősebb vesszőnek cser a neve. A két évnél idősebb cser a vén cser. A cserből szintén erednek új hajtások, ezeknek a neve a cser csap, illetve ha ezt két-három szemnél hosszabbra hagyják, akkor rúd, ha kettőnél több ágból áll, akkor borvillás. Ha az új fát egy-két szemre visszametszik, akkor új-csapot kapnak. A csap tehát minden esetben bizonyos hosszúságúra visszavágott új fát jelöl, akár a tőkéből sarjad az, akár cser-hői. A rügyet itt szem-пек, közvetlenül kibomlás előtt, mikor már szépen megduzzadt bircsó-пак mondják. Azt tartják, hogy termést csak az a vessző (fa) hoz, amelyik cser-bői sarjad. Tehát az új ía nem hoz termést, illetve csak nagyon jó évben. A termést csak a csercsapoktól, rudaktól, cservillástól, borvillástól várják. Ezeken vannak a termő szemek (bircsók). Azt tartják, hogy egy termő szem normális esetben két fürtöt hoz. Ennek alapján lényegében már a metszéskor meg lehet állapítani a várható termést, legalábbis a várható fürtök számát, hiszen a fürtök nagysága már sok egyéb tényezőtől függ. Oltott szőlőknél előfordul, hogy az alanyból is kihajt е

9Уеду szál vessző, ezt vad vessző-пек nevezik, melyet metszéskor tőből le kell vágni. A metszés eszközei emlékezet óta a rugós metszőkés (lényegében metsző olló, de következetesen kés-пек mondják). A tájról előkerült múlt századi vagy korábbi metszőkések nagyobb része széles pengéjű baltás, kisebb része balta nélküli kacor. Vincze István osztályozása alapján mindkettő az erdélyi típusba 491