A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

bütyköt is kétfelé vágták. Sokan arra törekedtek, hogy az alsó szem alatt egy kis cser darab is maradjon, mivel a cserből kinövő új vessző tövén több szem is keletkezhet s biztosabb a gyökér képződés. Az előkészített vessző darabokat ötven-százas csomókba kötötték össze s hűvös helyen, pincében vagy elföldelve tartották a kiültetésig. Sokan már ősszel leszedték a gyökereztetésre szánt vesszőket s ezt úgy földelték el, hogy a vesszők felső vége a földből kiérjen s ezt gazzal, szalmával takarták be, hogy télen a rügyek meg ne fagygyanak. Március végén, április elején, ha a fagyok elmúltak a kijelölt helyen kiásták az iskolához szükséges kb. 50-60 cm. mély árkot úgy, hogy az árok egyik oldala függőleges, a másik kb. 45°-os szögben ferde legyen. Hosszabb árok esetén néha zsinórt is alkalmaztak, hogy egyenes legyen. Az árokból a földet a függőleges fal mellé gyűjtötték. Sokan az árok fenekére vékonyan marhatrágyát is hintettek, melyet vékony földréteggel betakartak. Ezután egymástól kb. 4-4 cm-re az előkészített vesszőket az árok ferde falához támasztgatták úgy, hogy a felső szemek egyforma magasan a föld színe felett kb. 5 cm-re álljanak ki. Ezután az árkot betemették, enyhén megtaposták, majd az 5-10 cm.-re kiálló vesszővégek fölé 10-15 cm magas ormot húztak. Előre beoltott vesszők iskolázásakor az ormot kézzel formálták, nehogy a kapával az oltóvesszőt megsértsék. Ha egy árok nem elég (méterenként 20-25 szálat lehetett így elhelyezni), akkor kb. 80 cm-ként újabb árkokat ástak.

71 A gondosan készített iskolában, ha elég nedves a talaj, a sima vesszők 70-90%-a meggyökeresedik. Az oltott vesszőknek jó, ha 50-60%-a megfokad. Az iskolában a vesszők már nyár végére gyökeret eresztenek, így akár már ősszel végleges helyükre kiültethetők. Jobb szeretik azonban, ha a vesszők dúsabb gyökérzettel rendelkeznek, így - különösen az oltványokat - még egy évig az iskolában hagyták. Az iskola gondozása nem okozott sok munkát. Májusban, amikor a veszszők már kihajtottak, az ormokat óvatosan széthúzták, hogy a talaj csaknem vízszintes legyen. Nyáron még egy-két alkalommal kapálni kellett a gyomok ellen. A második év tavaszán, ha helyén hagyták az iskolát, a hajtásokat egyegy szemre lemetszették és ősszel, természetesen, a földből kiálló részeket elfedték. A megyökeresedett vesszőket az iskolából rendszerint ősszel szedték ki s vagy még azon nyomban végleges helyükre kiültették, vagy 50-100-as csomókba kötve pincékben, vermekben, homokba ágyazva teték el s tavasszal ültették ki. Kiszedéskor vigyázni kellett, hogy a gyökereket, vesszőket meg ne sértsék. Először kapával lehúzták róluk a vastag földet, majd egyenként kézzel emelték ki a vesszőket a földből. Oltás. Vidékünkön az oltást csak a múlt század végi filoxera pusztítás óta ismerik.

72 Elterjesztői valószínűleg a diószegi vincellériskolából kikerült tanítók, gazdák voltak, akik bárkinek szívesen megmutatták a különböző oltásmódokat. Voltak, akik szívességből, mások bérért elvállalták ismerőseik szőlőinek beoltását. Kétségtelen, hogy ebben az időben kb. 10-15 év alatt a kötött talajú szőlőskertekben az oltott szőlők váltak uralkodóvá. Ismerték a száraz oltást és a zöld oltást. A száraz oltások egyik módja az volt, amikor a telepítésre szánt vesszőket télen beoltották, majd iskolákban gyökereztették, és azt 71 Hasonlóan írja le Bél Mátyás, i. m. III. IV. §. 72 1897-ben Bihar megyében a filoxera pusztítás hatására 18 951 holdból 16 862 hold szőlő elpuszult. Feyér Piroska, 1970, 131. 489