A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

léki szőlőművelésről. (Megfigyeléseit a megfelelő fejezeteknél idézni fogjuk.) Az érmelléki szőlőmüvelés technikájáról ezek után csak a XIX. század közepétől nyerünk értesítést. 1852-ben a Gazdasági Lapokban Apaíi Károly közölt cikket a bihari szőlőhegyekről,

64 de ő müveléstechnikai kérdésekre kevésbé tér ki. Hasonlóan a Vasárnapi Újság ismeretlen szerzője 1865-ben, aki főként az érmelléki szőlőkultúra hanyatlásának okait elemzi.

65 1904-ben Jablonszky György csak az Érmellék peremének müveléstechnikai problémáival foglalkozik, inkább gazdászati, mint néprajzi, történeti aspektusból.

66 Ugyancsak kevésbé használható szempontunkból Tormay Béla munkája, mely elsősorban Zichy Ferenc gróf pincészetét ismerteti.

67 Az érmelléki szőlőművelés technikájáról közvetve legtöbbet megtudunk a Borászati Lapok, a Borászcsarnok, a Gazdasági Lapok, a Falusi Gazda és más múlt századi lapok levelezéseiből, tudósítóitól. Ezek közül is kiemelkedik Szele Imre három közleménye 1865-ből.

68 A táj, vagyis a Biharpüspöki, Bihar, Üjlak, Csatár, Pincehely, Száldobágy szőlőgazdálkodásának XVII. századi méreteiről s a szőlőbirtokok állapotáról írt N. Kiss István 1958-ban.

69 Néprajzi szempontból azonban egyedül Kurucz Albert a tájjal szoros kapcsolatban álló észak-bihari szőlőskertekről írt tanulmányából meríthettünk.

6978, így végülis legfőbb forrásunk az 1972-1974-ben végzett terepmegfigyeléseink és korábbi gyűjtéseink voltak. Szőlőtelepítés (örökítés) Üj telepítés. A szőlő aránylag hosszúéletú növény. A tőkék néha száz esztendeig is elélnek. Ezért az egyszer betelepített szőlőskertekben ritkán kerül sor új telepítésre. így a néphagyományban az új telepítésnek nincs általánosan közismert hagyománya. Az érmelléki szőlőskertek többnyire két-háromszáz évesek, a legfiatalabbak is több mint száz évesek. Üj telepítésekre rendszerint a múlt század végén vagy az azt követő évtizedekben, a filoxera pusztítás után volt szükség. Legtöbb szőlőskertben ma is az ekkori telepítések maradványai képezik a törzsállományt, természetesen azóta többször is pótlásokkal kiegészítve, megfiatalítva. Teljesen új telepítésre csak egy-egy gazda vállalkozott, aki valamilyen oknál fogva át akarta alakítani régi szőllőjét. (Sajnos, ez az átalakítás legtöbbször az állomány rontását jelentette: a régi „hazai" szőlőfajták helyett így terjedtek el az amerikai „direkt termő" fajták.) Azok a kevesek, akik minőségileg javítani akarták szőlőjüket az újratelepítéshez rendszerint hozzáértő szakembereket, vincelléreket, vagy legalábbis a telepítésben jártas emberek segítségét, tanácsát kérték ki. Telepítéshez sima-, vagy gyökeres vesszőket használtak. Az 1890-es években végbement nagy filoxera pusztítás után az összes kötött talajú szőlőskertben elterjed az oltott vesszők telepítése, a homoki szőlőkben továbbra is oltat64 Apafi Károly, 1852. jan. 18. 65 V. U. 1865. 211. 66 Jablonszky György, 1904. 61 Tormay Béla, 1873. 68 Szele Imre, 1865. I. 6, 15, 22.; L. még Mracsek Endre, 1858. 7, 40; Gyalókai Lajos, 1859. 25; Miskolczi Mihály, 1863, 1, 3, 15, 20; 1866. 20-22; Szele Imre egyéb tudósításai: F. G. 1857, 12-13; 1863. II. 12-13; 1864, I. 10; 18; 1, 22; 1865. II. 8, 20; 1866. I. 5, 17 23II. 3, 13, 17; 1867, 3, 7, 18, 21, 26; GL. 1867. 35. 69 N. Kiss István, 1958. 616-624. 69/a Kurucz Albert, 1964. 486