A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

A szőlőskertek szervezete, működése A szőlőskert vagy hegy a paraszt falunak olyan autonóm területe, ahol minden bizonnyal már a feudalizmusban valamiféle belső irányító, ellenőrző testület működött, amely több-kevesebb kapcsolatban volt a falut irányító önigazgató apparátussal. Maga a földesúr, illetve annak tisztviselői csupán az adó, a bordézsma beszedésére, illetve annak kivetésére hoztak létre apparátust. A kerti élet azonban számtalan olyan mozzanatot tartalmazott, amikor maguknak a szőlősgazdáknak kellett a szokások betartásán őrködni. A kerteket irányító ilyenféle testületek minden bizonnyal már a XVI-XVII. században működtek,

41 ezek gyakran írásos nyomokat is hagytak maguk után, így ma már tevékenységüket sok helyen lehet rekonstruálni.

42 Figyelembe kell azonban venni, hogy a promontóriumok egy részén már nagyon korán, a XVI-XVII. században allodiális szőlőbirtokok is kialakultak. Ilyen helyeken tehát nem beszélhetünk a parasztok önigazgató testületeiről, hiszen ilyen helyen a hegyszabályokat nyilvánvalóan maga a földesúr alkotta meg.

43 Az érmelléki falvakban azonban a szőlők zöme paraszti-polgári birtoklásban maradt, s így itt valóságos kertgazdasági, hegyi törvényekkel, szabályokkal találkozunk. A ma felismerhető különböző „hegyi tanácsok", „hegyközösségek", „kertgazdaságok" főként a XIX. század második felében alakultak, s csak 1894 után öltöttek olyan szilárd formákat, melyek működését már jegyzőkönyvi dokumentumokkal is ellenőrizhetjük.

44 A faluk hagyományaiban azonban megfigyelhetők még azok a spontán megnyilatkozások, amelyek a kerteket irányító testületekben a legkezdetlegesebb szervezetek emlékeit tükrözik. Diószegen az első „hegyi tanács" 1864-ben alakult, „felsőbbileg elrendelt intézkedés folytán". Feladata: „az újonnan szervezett hegyi rendszabályok nyomán a rend megalapítása, s a vagyonbiztonság felett éber gonddal őrködni".

45 Lényegében gazda-társulásról van itt szó, mely egyrészt a hegy belső rendjét, fegyelmét próbálja megszilárdítani, másrészt az értékesítés korszerűbb követelményeinek sürgetésére a bortermelés minőségi javításán dolgozik. A tanács megalakulásának előzményeire maga az idézett forrás is céloz: voltak már korábban is holmi „jöttünk mentünk féle hegybírói számadások", melyeket a tanács máris „kiporozván, rendbehozta" s azok felett a jövőben még nagyobb szigorúsággal fog őrködni.

40 A szájhagyomány szerint a szőlőskertek belső életét mindig a kert gazdáiból alakult közös tanács intézte s ez lényegében független volt a községi elöljáróságoktól. Így is kellett lenni, hiszen legtöbb érmelléki kertben több más községbeli gazda szőlője is volt, akiknek közös ügyei gyakran távol estek a község közvetlen, belső problémáitól. Jellemző pl., hogy a biharfélegyháziak egész szőlőskertje a szomszédos kágyi hegyen volt, de a diószegi, csatári hegyeken is szinte több volt az idegen tulajdonos, mint a helybeli. Ezért tehát a szőlősgazdák maguk közül választottak hegybírót, aki eredetileg minden bizonnyal a községi elöljáróságnak is tagja volt, éppen úgy, mint a mezőbíró, aki a szántóföldek, rétek felügyeletét gyakorolta. Nagyobb kertekben külön41 Feyér Piroska, 1970. 279. 42 Belényesy Márta, 1958. 280-296. 43 Vincze István, 1961. 94-96. 44 XIX. századi hegyszabályokat idéz: Feyér Piroska, 1970. 279-284. 45 Az érmelléki szőlősgazdasági viszonyok. Vasárnapi Újság. XII. 1865. 211. 46 U. ott 477