A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

30. kép csolódtak a szántóföldek, rétek, kaszálók, illetve az osztatlan legelők, erdők. Harmadik egység volt a szőlőskert vagy hegy, és negyedik a pince, mely valamiképpen a belső porta és a szőlő között foglalt helyet. A négy egység közül magát az otthont elsősorban a porta jelentette. Itt lakott a patriarchális kis család, a szülők, nagyszülők, gyerekek, házasságukig. Házasság után a fiatalok igyekeztek fokozatosan kiszakadni a családi kötelékből és új családot alapítani. A porta volt a parasztgazdaság majorsági központja, annál is inkább, mert itt nem alakult ki tanyarendszer sem, hiszen legtöbb érmelélki faluban a második világháborúig nem volt tagosítás sem. A család, a gazdálkodás irányítója, gerince a középső nemzedék volt. Az öregek hol egyszerűen, simán, hol harcok árán, de fokozatosan átadták a vezetést a középnemzedéknek, az óvatosabbak a maguk nevén hagyva annyi kis földet, ami megélhetésükhöz némi biztosítékot adhatott. A fiatalabbak ezt a földet ingyen, vagy részes műveléssel dolgozták meg az öregeknek. Mindezt azért volt fontos elmondani, hogy megérthessük, mi az oka annak, hogy az érmelléki szőlők művelői elsősorban az öregebb nemzedék. A gazdaság vezetésében a nemzedékváltás ritka családban zajlott le vita, legalábbis feszültség nélkül. Az öregek eleinte teljes joggal próbálták irányítani a munkákat, a fiatalabbak igyekeztek a maguk elgondolásai szerint dolgozni. A feszültség feloldását az jelentette, hogy mintegy spontán munkmegosztásként az öregek bevették magukat a szőlőkbe, s itt a maguk önálló életét folytathatták. (Érdekes, hogy az öregek mel471