A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

csepegő alól, vagy lehet a két helyiségnek közös ajtaja. (26. sz. kép.) Ebben az esetben a pince-felszerelések egy része, a szőlőművelés eszközeivel együtt a présházba kerülnek, s lehetőség van arra, hogy a pitar és szoba részt valamivel lakályosabbá tegyék. A pajták aztán a nagyobb szőlőkben más építményekkel is bővülnek és így valóban tanyává alakulnak. Az egy holdnál nagyobb szőlővel rendelkező gazdák már rendszerint kutat építenek a pajta mellé. Gyakran megjelenik az istálló, árnyékszék, esetleg különböző színféleségek. (27. sz. kép.) Az így teljessé váló, rangosabb tanyák elsősorban a diószegi, székelyhídi, csatári hegyekre voltak jellemzőek, ahol más vidékek módosabb gazdáinak voltak szőlői, akik néha egész hetet is itt töltöttek családtagjaikkal, szőlőmunkásokkal, igás állatokkal.

33 Az így kibővült tanya már állandó lakóhelyül is alkalmas volt, s nem csoda, ha a községek és vármegyék sorozatos tiltó rendelkezései ellenére is a szőlőskertek lassan kezdtek betelepülni. (Némely helyen ezzel meg is szűnt a szőlőskert, s az a falunak szerves része lett.) Hasonló jelenséget figyelhettünk meg Szentimrén, de így volt ez Hajdúböszörményben és még sok más helyen.

34 De ott is, ahol nem települt be a szőlőskert, mind több család költözik ki, s 22. kép 33 Zoltai Lajos, 1914. 57. 34 Dám László, 1972. 16.; Vajkai Aurél, 1958. 59-70. 461