A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

tűzfalas pajta is megjelenik. Jellemzően, ez utóbbinál maga a tűzfal paticsból készült. (21. sz. kép.) Igen szép, rangos falusi ház kicsinyített mását mutatja a 22. sz. képen látható kétosztatú pajta. A pajták formai bővülését a pince beépítése jelentette. Régi hagyomány szerint az Érmelléken a pincék nem a szőlők közvetlen tartozékában, nem a pajtánál, a tanyánál helyezkedtek el, hanem arra alkalmas helyen a falun kívül, a hegy lábánál, vagy éppen a faluban, az ucca soron. Síkvidéki falukban a pincéket a falusi portán, a lakóházak alá készítették. Biharfélegyházán, Vajdán a lakóház alá épített pincék lejárata gyakran az uccára néz. Ennek ellenére elég gyakori jelenség, hogy a szőlőskertben levő pajta, tanya mellé is építettek egy kisebb méretű pincét, ahol egy-két kisebb hordó bort tartottak, a szőlőmunkák idejére. A szőlőskerti pince lejárata néha a pitarból nyílt s így vagy a pajta mögé, vagy a végibe került a 10-20 négyzetméternyi pince. A pince mélyítése ilyen esetben csak néhány lépcsőfoknyi (100-120 cm), s a fölé épített tégla bolthajtás kiemelkedik a föld fölé. A boltozást természetesen, leföldelték. (23. sz. kép.) Másik megoldás az volt, amikor a tornácra helyezték a pince lejáratát. Gyakrabban úgy, hogy a tornác alul oldalra, tehát a pajta belső szerkezetét nem befolyásolva készült a lejárat (24. sz. kép.), máskor a tornácot befalazták s így mintegy külön tartozék illeszkedett a pajta törzséhez. A pince lejárata ekkor már néha nem is a tornác felől, hanem az épület hosszanti elhelyezéséből nyílik. (25. sz. kép.) A pajta bővülésének utolsó fázisa, amikor a vele egybeépült pince fölé külön présházat is építenek, ezzel lényegében három osztatúvá bővül. Ilyenkor a pince lejárata nyílhat a tornác felől, a présházé pedig kívülről a 20. kép 459