A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

falazzák, ami némi szélenyhet ad és a becsapó eső ellen is védi a tornácra ra­kott tüzelőt. (16. sz. kép.) A tornác tehát, mint a közölt képekről látható, rész­ben arra szolgál, hogy ott helyezik el a legszükségesebb tüzelőt, bizonyos fel­szerelési tárgyat, de ezen kívül itt helyezik el a kezdetleges ülőhelyeket, kis­székeket, padokat, ami nem egyszer nem más, mint a régi fa-préseknek az alsó része. Az érmelléki szőlőskertek legkedveltebb ülőalkalmatosságai a zsombé­kok (egyes helyeken zsombok-пак. mondják) (17. sz. kép.), melyeket ellaposo­dott mocsaras laposokon szoktak kivágni, majd megszárítják, a földet kirázzák belőle s a vízi növények elhalt gyökerei kellemes, rugalmas ülőhelyet biztosíta­nak. E tipikusnak tekinthető kétosztatú pajták mellett ritkán a típustól eltérő régi formákkal is találkozunk. Ritkán előfordul a kétosztatú formához hason­lító, de valójában kisméretű, egyosztatú pajta is. A 18. sz. képen láthatunk ilyen tornác nélküli, korcolt nádtetővel ellátott, tüzelő nélküli pajtát. Benne egy fekvőhelyet találtunk, s minden elrendezés nélkül a szőlőműveléssel kapcsola­tos tárgyakat, szerszámokat. A régi típusú pajták között még kevesebb három­osztatúval találkozunk. A 19. sz. kép egy ilyen, nagyobb méretű épület, mely­nek középső részén van a pitar, benne tüzelőpadka, füstelvezetővel, kétoldalt egy-egy szoba, mint a háromosztatú falusi házaknál. Berendezése azonban mindegyiknek hasonló, mivel a pajtát két család közösen használja, s egyik he­lyiségben egyik, másikban a másik felszerelési tárgyai találhatók. Az 1900-as évektől a régi típusú, zsindely, vagy nádtetős kétosztatú pajták mellett megjelennek a kőlábas, cseréptetős, tűzfalas pajták is, a falu korabeli építkezési stílusának hatására. Érdekes megfigyelni, hogy a tájra kevésbé jel­lemző deszka-tűzfalas (20. sz. kép.), sőt az Erdély felé utaló díszített, faragott

Next

/
Thumbnails
Contents