A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

esetben találunk ágyat vagy dikót. A szerszámokat kis polcszerűségekre helyezik el, vagy a kunyhó oldalán felfüggesztik. Néha ócska asztal is kerül a kunyhóba, a háztartásból kikopott székekkel, konyhaeszközökkel (sótartó, főzőedények, evőeszközök). A kunyhó azonban nem tipikus építménye az érmelléki szőlőnek. Aki csak teheti, szilárd fallal ellátott, nád- vagy régebben zsindelytetős pajtákat épített. A paraszti szőlőkben található pajták mindig a falusi házak stílusjegyeit viselik. A kötött talajú szőlőkben a múlt században legelterjedtebbek a vertfalú pajták voltak, a homoki szőlőkben pedig vesszőpatics falakat készítettek. Ezen a tájon a szalmatető sem volt ismeretlen. (8. sz. kép.) A vertfalakat a XX. században a vályogfal váltotta fel. A régi zsindelytetős pajtákat sok helyen, főként a magyarországi szőlőskertekben, akiket az országhatár a zsindelykészítő erdélyi központoktól elvágott, náddal fedték át. (9. sz. kép.) E pajták csaknem kivétel nélkül mind kétosztatúak. A hosszanti oldalon elhelyezkedő bejárattal szemben találjuk a tüzelő padkával ellátott pitart s ebből nyílik egy szoba-rész, melyben eredetileg semmiféle tüzelő nem volt, újabban a falusi házakból kikopott egyszerű vastűzhelyeket ide állítják be (csikó-spór). A pajták tetőszerkezete legtöbb esetben mindkét végén csapott, oromzatán náddal szegett, de a nádszegésre felül gyakran deszka borítást is tesznek, ami a szegest tartósabbá teszi. (10. sz. kép.) A tüzelő padkát nem középen, hanem az egyik fal mellett helyezték el s így füstelvezetése valószínűleg egyszerű kürtőn keresztül történt, ezt azonban eredeti formájában már nem figyelhettük meg.

32 Ma a tüzelőpadkák fölött a 9. kép 32 V. ö.: Dám László, 1972. 43. 447