A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

2/a. kép gondot fordítottak. A 80-100 cm magas fonás fölé giz-gazból, szalmából 30-40 cm magas tetőt raktak, majd e fölé szúrós gallyakat helyeztek el, melyből felül a kihegyezett karók messze kiálltak (1. sz. a-b kép). Az így elkészített kerítés neve sövény, melyből csak hosszú idő után, mintegy természetes fejlődéssel lesz garággya, úgy, hogy felül a kiálló karók közé évről évre újabb szalma, galy, tövis réteget raknak. Közben az eredeti fonás már elkorhad, a kerítés tövén elhullott magokból különbzŐ élő cserjék sarjadnak, amelyek egy idő után a sövénykarók szerepét is átveszik. A sorozatos fejelés és a gazdagodó tenyészet lassan áthatolhatatlan bozótot, garággyát alkot. (2. a-b sz. kép) A szőlőskertet körülvevő garággyához hozzá tartozik az árok is, sőt a belső oldalon az egész kertet körülvevő útig még 1-2 méter, fűvel, gyommal benőtt sáv. E hármas egységet (árok, garággya, füves sáv) együttesen дуерй-nék nevezik.

28

^ A gyepű a szőlőbirtokok tartozéka. A szőlőskertek telepítésekor a szőlő nyilasokhoz minden tulajdonos kapott egy meghatározott gyepű-részt. Ez nem biztos, hogy közvetlenül az ő szőlője végében volt, hanem ahol a sor rákerült. A gyepű-részt a tulajdonos a kezdő végén kis cölöppel jelölte meg, s erre a cölöpre rásütötte a maga tulajdonjegyét (azzal a bilyog-vassál, amellyel a marhákat szokták megjelölni), hogy a kerülő ellenőrizni tudja, ki hogyan tartja rendben a gyepűjét. Mindenki felelős volt a maga gyepűrészéért. Évente legalább egyszer ki kellett tisztítani az árkot, meg kellett fejelni a garággyát, a belső sávot teljesen gyomtalanították, fel is kapálták. Egyes szőlőskertekben, ahol ez a belső sáv elég széles volt, néha szilva-, vagy más gyümölcsfákat is telepítettek ide. így a „gyepű" egészen szép, dús növényi vegetációval fedett 28/a Hasonló értelemben használja a gyepűt az 1795. évi beregszászi „Hegyi törvény" 2223. pontja. Idézi: Belényesy Márta, 1958. 287. 438