A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Ormosi László: Debrecen árkon belüli utcanévváltozásai 1945-ig

mindezekhez kapcsolódott a Piac-utca szervezetében élt újsor. Hasonló volt a helyzet a többi közigazgatási, ún. „derék" utcánál. Az utcákban épült házak számozása kezdetben kizárólag magát az utcai közigazgatást vette figyelembe, tehát minden utcában - tizedektől függetlenül - a város központjától kiindulva egytől végig számozták a lakóházakat. De ebben az esetben is csak az úttestre néző házakat látták el számokkal, míg a belső telket épületeket figyelmen kívül hagyták. Emiatt nem lehet Debrecen házainak számát pontosan megállapítani, és ezért vannak sokszor 100-200 s még többszázas eltérések az összeírások adatai között. 1845-ben kezdték meg az egész városra kiterjedő számozást, függetlenül a közigazgatási utcaelnevezésektől, kizárólag a település sorrendjében haladva, első számként a városházával. Az akkori számozás nem volt tekintettel az utcák oldalára; a házhelyek páros és páratlan számmal való megjelölése oly módon, hogy páros számot az egyik, páratlant a másik oldalon levő házak kaptak, csak 1896-ban indult meg. Nem közömbös a történelmi és társadalmi szemlélet változása szempontjából az sem, hogy az utcák elnevezése milyen okokból történt. Az minden városban végigkísérhető szokás, hogy a települések kezdetén az utcák névadói vagy az ott épített templom védőszentjei, vagy a döntő foglalkozási ágak képviselői, s nem utolsó sorban a földesúr személye voltak. Ä középkorban az utcanevek legnagyobb része kultikus eredetű, valamelyik szenthez kapcsolódik. A nagy tiszteletet élvezett földbirtokosról, a Debreceni Dózsának nevezett család tagjairól is több név található, ami szintén személyi eredetű kultikus névnek tekinthető. A foglalkozáshoz fűződő elnevezések inkább a céhélet kifejlődéséhez kapcsolódnak, és főként a XVI. század óta válnak általánossá. Ezek a nevek természetes névanyagnak tekinthetők, mert nem hatósági rendelkezés alapján, hanem az utcában élő emberek - mondhatni: egyszerű lakosok - ajkán születtek meg. A XIX. századi nagy telepítések kapcsán, az újsor kialakítása folyamata közben már a városi hatóság állapította meg a neveket és jobb híján elsősorban égtájakról, évszakokról jelölte az utcákat (Tavasz, Tél, Nyár, Csillag stb.). A reformkorban ezen a módszeren is változtattak és kezdett elterjedni az a szokás, hogy elsősorban meghalt, de nem egyszer élő személyekről kívántak megemlékezni az utcák elnevezése révén s ez volt az oka annak, hogy a XIX. század második felétől - vagy néhány évtizeddel korábbról - származó utcák személynevek hordozói. Az 1920-as években lett általánossá, hogy - utalva a trianoni béke határozataira - a szomszéd államokhoz került városnevekkel látták el az utcákat, amiben már a területi revizionizmus gondolata jutott kifejezésre. Ezért a XIX. század óta keletkezett utcaneveket már inkább mesterséges képzésűeknek tekinthetjük. Viszont a köztudatban minden változásnál nyomon kísérhető a kettős névhasználat: a mindennapi életben szereplő régi és a hivatalosan megállapított új utcanév. Az utcák felsorolása Debrecen belvárosának utcái szinte kivétel nélkül több nevet viseltek az évszázadok folyamán. Az alábbiakban az összes utcanevet felsoroljuk betűrendben. Egy adott utcára vonatkozó névváltozásokat azonban mindig csak egyszer, a mai neve alatt közöljük, a többi esetben utalunk erre a névre. A nevek után található magyarázó szövegrész mindig a nagybetűs első helyen álló utcanévre vonatkozik. 418