A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

ségú medrek gyöngyfüzérszerű láncolatából állanak. E kubikgödörsor egyes tagjaiban jelöltük ki a H/6, H/7, H/8, H/9 és H/10 mintavételi helyet. Itteni vizsgálati helyeink közül a H/6 mintavételi pontot tartalmazó kubikgödör a legmélyebb. Átlagos vízmélysége 40-70 cm, tavaszi magas vízállás idején azonban 100-120 cm mély vizet is mértünk. Nyár végére, ősz elejére rendszerint dagonya-jellegűvé válik, sőt erősen csapadékszegény években ki is száradhat. A mederfeneket borító vastag iszapréteg és a fölötte felhalmozódott dús törmelékszőnyeg azonban a nedvességet ilyenkor is jól megőrzi. A víztükröt a fehér tündérrózsa levelei terítik be. Az alámerült hínárnövényzetet a rence (Utricularia vulgaris L.) képviseli. A hínaras foltot keskenylevelú gyékény [Typha angustifolia L.] állományok és rekettye fűz bokrok szegélyezik. A H/7, H/8, H/9 és H/10 mintavételi helyek asztatikus vízforgalmú, nyár végére, ősz elejére rendszeresen kiszáradó, tömpöly-típusú kisvizek. A H/7 mintavételi hely kubikgödrének nyíltvize nincs, mocsári növényzetében a keskenylevelú gyékény dominál, a vízfelszint apró békalencse fedi 70-80%-os borításban. A H/8 mintavételi helyen a víz sekély, az iszapos, sok korhadó-rothadó növényi törmelékkel borított mederfenéken a mocsári csetkáka [Eleocharis palustris (L.) R. et Sch.) sűrű állományai tenyésznek. A H/9 mintavételi hely nyíltvizében rendkívül gazdag a hínárnövényzet. A víz felszínét szinte teljesen beborítja a vidra keserüfű [Polygonum amphibium L.], a vízben pedig igen sűrű lebegő-hínár szövedéket alkot a keresztes békalencse. A partszegélyen a mocsári növényzet változatos fajösszetételű kisebb csoportjai és a vidra keserüfű terresztrikus alakjai dominálnak. A H/10 mintavételi helyet magában foglaló kubikgödör küllemét elsősorban fekvése határozza meg. Mivel az állomás mellett található, sok szennyeződés éri, s a közeli házak baromfiállományának is állandó tartózkodási helye. Partjai meredekek. Vizében a hínárnövényzetet az érdes tócsagaz sűrű tömegei képviselik. Mocsári növényzete igen gyér, a mederfenéken csak néhány tő csenevész nád tengődik. A H/11 és H/12 mintavételi helyek a 48. számú műút és a Debrecent Nyírábránnyal összekötő vasútvonal közötti területen fekvő tölgy-kőris-szil ligeterdőben találhatók. A H/11 mintavételi helyet az út felé eső, aljnövényzet nélküli, vastag avarszőnyeggel borított erdőrész egyik mélyedésében (vápájában) keletkező asztatikus vízforgalmú, pocsolya-típusú kisvízgyülemlésben jelöltük ki. A mélyedésben a téli és kora tavaszi hóolvadás, ill. a kora tavaszi és késő őszi nagyobb esőzések idején összegyűlő víz egy maximálisan 20-40 cm mély pocsolyát alkot, amely a csapadékviszonyoktól függően évenként többször kiszáradhat és újra képződhet. A H/12 mintavételi hely környéke a nedves tölgy-kőris-szil ligeterdő, a helyi szóhasználat szerint az ún. „mocsárerdő" jellegzetes példája. Az aljnövényzetet képező mocsári vezetáció igen gazdag. Legjellemzőbb tagja a posvány sás, amelynek szép állományai keverednek a fekete nadálytő (Symphytum officinale L.] üde foltjaival, a nagy békaborsó (Sium latifolium L.] és a sárga nőszirom [Iris pseudacorus L.) szép példányaival, ill. a vízi peszérce [Lycopus europaeus L.] és a vízi menta [Mentha aquatica L.] csoportjaival. Az erdőtalaj kisebb-nagyobb mélyedéseiben nyílt víztükrök csillognak, felületükön az apró békalencse állományaival. Ezek az olvadék- és csapadékvizes, asztatikus jellegű, tömpöly-típusú kisvizek rendszerint sekélyek, mélységük általában csak 39