A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi papírpénzhamisítás történetéhez

és társa ellen folyamatban volt bűnügy irataival együtt - anyagának feldolgozása során megkíséreltünk egyrészt bepillantást adni a XIX. század első felére jellemző szervezetten működő „bankókoholók" tevékenységébe - figyelemmel azokra a társadalmi, gazdasági viszonyokra, amelyek magukban hordozták és előtérbe állították a bűnözés e jellegzetes formáját - másrészt a büntetőiratok ismertetése után, a téma megoldása érdekében szükségesnek látjuk az ügyben a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése után, ennek eredményeként „tényállást" megállapítani. Ez ugyanis sem az első, sem a második eljárásban nem történt meg. A peranyagnál nem találkozunk sem az ítéletben, sem pedig az összefoglaló jelentésekben az ellentétes bizonyítékok mérlegelésével sem. A bizonyítási anyag értékelése több olyan következtetés levonására teremt alapot, ami túlmutat egy konkrét bűnügy bírói megoldásán. A per anyagának ismertetésénél' a csatolt iratokban rögzített tényeket és eseményeket abban a sorrendben adjuk elő, amint azok a vizsgálatot végző hatóságok tudomására jutottak. Az anyag részletes ismertetéséhez - a könynyebb áttekinthetőség kedvéért - pertörténeti összefoglalós mellékelünk. II. Erőss Sándor csizmadia mester Debrecen, Péterfia utca 214. szám alatti lakos feljelentést tesz a városi tanácshoz. A feljelentés

5 1843. november 15-én Tikos István városi tiszti ügyész elé kerül a szükséges további intézkedés foganatosítása végett. A beadvány tartalma pedig nem kevesebb, mint az a bejelentés, hogy Erőss Sándor inasa ötven darab tízforintos bankjegyet talált. Ezekből négy darabot a feljelentőnek átadott. Miután azonban Erőss meggyőződött arról, Rácz tímármesternél, hogy a bankjegyek hamisak, e tényről értesítette Kiss Balázs nevű inasát, aki valamennyi bankjegyet megégette. A feljelentés nyomán a tiszti ügyész nyomban megindítja a nyomozást. Ennek első lépése - 1843. november 18-án Szilágyi Sára özv. Szili Sándorné csizmadiaipart folytató özvegyasszony kihallgatása, akinél Kiss Balázs mint csizmadia legény dolgozott. Sziliné vallomása szerint Kiss Balázs két hónapig volt az alkalmazottja. November 12-én azonban Püspökladányba távozik, ahol apja lakóhelye van. Megjegyzi még vallomásában, hogy Kiss Balázsnak amíg nála dolgozott, „nem volt egy garasa sem". Még ugyanezen a napon Tikos megkeresést és elfogatóparancsot küld Szabolcs vármegye szolgatbí rajához Nagy Istvánhoz azzal, hogy Kiss Balázst nyomban tartóztassák le és hozzák Debrecenbe." 1843. november 19-én a szolgabíró Kiss Balázs apja lakásán házkutatást tart, Kiss Balázst őrizetbe veszi és Debrecenbe hozatja. A nyomozás során Kiss Balázs 20 éves csizmadia legényt először november 23-án hallgatják ki. Vallomásának lényege: 1843. évi Szent György napi vásáron, vásár vasárnapján délután négy óra körül a rézművesek utcájában talált egy kék papírba göngyölt, zöld zsinórral átkötött csomagot. A csomagban ötvenkét darab tíz forintos bankjegy volt. „Egyet egy kereskedő zsidónál felváltottam, ötvenegyet hazavittem és a felváltott pénzzel együtt átadtam" .... Erőss Sándornak, aki valamennyi bankjegyet öszszehasonlította egy tulajdonában levő tízforintossal és úgy találta, hogy a bankjegyek 4 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban HBm.L. IV. A. 1011/k/205. sz. iratcsomó teljes anyaga. 5 Az előbbi csomóból 15/1843. Városi Tanács iktatószáma. 6 Uo. 6861/1844. sz. alatt. 388