A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

„Szeles mind az Alföld mar el puztult uala, Niomorult szegensegh ky meg marattuala, Imit, amot, kettő s holl eg' ell butt uala, Ketzkemettre sokan boliogtanak uala. Derekast Ketzkemet élnem puztult uala. Eg ideig rayta mégis laknak uala". A szultáni mezővárosok határa tovább duzzadt, a mezővárosi lakosok az elpusztult falvak megművelhető földjét, főként legelőit tovább hasznosították (pl. 1642-ben 6 pusztát bérelt Kecskemét a Kiskunságban), s a legelőket növelte a ritkuló erdők földje is. Látszatra tehát a nagy mezővárosok még tovább növekedtek. De ez a debreceni, kecskeméti, ceglédi, nagykőrösi fejlődés nem volt egyenes folytatása annak a középkorinak, amelyben a mezővárosok még a falvak piaci, részben ipari központjai voltak. A félig-meddig önálló, vagy szultáni mezővárosok (ún. khászvárosok) viszonylag biztosabb, nyugodtabb helyzete, állattenyésztésük virágzása eltorzult fejlődést takart, a környező falvak pusztulása, az első tanyák megjelenése (Kecskemét 1592) túlnyomóan agrárjellegúvé tette őket, végzetesen meglassította a céhes fejlődésből való kiemelkedést. Kecskeméten már eleve későn indult a céhalakulás (ötvösök 1557 céhlevél, szűcsök 1559 szabályzat, 1591 pecsét, szabók 1585 pecsét), a sok iparággal dicsekvő Debrecenben pedig lassan differenciálódtak a céhek (gubacsapó 1529, szabók és nyírok együtt 1530-1607, takácsok 1642). A kereskedelem tovább virágzott. Balkáni és mediterrán kapcsolatok is kialakultak - ilyen vidékekről jött kereskedőkre utal a debreceni és temesvári Kandia-utca. 1552-ben Cegléd, Kecskemét és Nagyőrös - az ún. Háromváros - megkapta a szultáni város rangját s a török elismerte igazságszolgáltatási kapcsolatukat, az ún. balgatag szokást. A „Háromváros törvényszékén" mindhárom mezőváros 2-2 bírája tevékenykedett. Közülük Cegléd 1448-ban három országos vásárra kapott engedélyt. Mohács után ugyan török csapatok átvonulása és járvány pusztította, mégis az 1550-es évektől az 1580-as évekig a lakosság száma alig fogyott (1552, 1553: 140, 1565: 135 porta), csak a XVII. század elején állapítható meg nagy pusztulás. Közben azonban határa megnövekedett. A török hódoltságot kihasználva a ceglédi lakosság volt feudális birtokok rovására terjeszkedett, azokat betelepítette szállásokkal, akiokkal, istállókkal. Az 1580-as évekig elég távoli falvak földjét is csorbították és azok mezei kertjeiig terjeszkedtek. Az ugyancsak forgalmas, már 1332-ben északnyugatról jövő út végpontját jelző, 1515-ben budai és Pest megyei vámhelyekkel kapcsolatban álló Nagykőrös a török idők alatt, védettebb helyzeténél fogva, megerősödött (1552, 1553:70, 1565: 75 porta). A török is elismerte a Nagykőrösre menekülő jobbágyok háborítatlanságát (1624). Az önkormányzat teljes volt, a tanács intézte a pénzügyeket, a helység számára pusztákat bérelt. A XVII. század elejére már a belső tanács mellett külső tanács is működött Nagykőrösön. Kecskemét, amely 1415-ben mint királynéi civitas, 1424-ben oppidum seu civitas gyanánt szerepelt, s a törökkorban is megőrzött önkormányzatát jelzik magyarnyelvű, címerképes pecsétéi (1646, 1666). A mezőváros már a XV. században pusztákkal rendelkezett, portaszámát tekintve a XVI. században alaposan megnőtt, menekültek reménysége lett. Volt olyan kalmárja, aki hajón járta a Dunát. Az 1550-es évek 220 körüli portaszámával szemben az 1560-as években 4-500, az 1580-as években 600 a porták száma. Kecskeméten a XVI. században már jelentős a gőböly-hizlalás. A mezőváros igen kiterjedt, Szeged364