A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

fejlettségi szempontból ítélték meg településeinket, kifejezéseikkel ezt támasztják alá. A XV. század során több pontján erősítik meg vagy alapítják heti piacait (hétfő, szerda s két helyen csütörtök) és országos vásárát (dec. 13.). A szegediek forgalmának nagy méreteire vallanak az olyan adatok, mint szőlők szerzése egy Arad megyei hegyen (1302), Csanád megyei parasztok szegedi vásáron (XIV. sz. eleje), a Duna-Tisza közén délkeletre Szegedre vivő nagy út (1332), viszont szegediek a bátmonostori vásáron (1347), szegediek Budára járása (1389), Szeged átutazó polgárai Kecskeméten (1415), szegedi árusok kirablása Baranya vármegyében (1429), országos forgalomra valló vámfelmentésük és bírósági kedvezményük (1409, 1422, 1430, 1436, 1438, 1464, 1523, sőt még 1529, 1574 és 1614 is), szegediek borának forgalma a titeli réven (1450), a zentai réven (1475), szálfák úsztatása a Tiszán és Maroson (1516). Az 1522-ben felbukkanó szegedi utcanév, Budai-utca forgalmi irányt jelölt. Szeged átmenő helye volt a nyugatra tartó erdélyi szász kereskedőknek is. A forgalom képét színesen ábrázolják Tinódi szavai: „Sok gazdag áros nép győle az várasba" (1552). A XV. sz.-ban Gyula mezővárosban egy sor kereskedő és íparűző szerepel a jobbágyok sorában s forgalmukat sejteti, hogy Mátyás király Gyula civitas polgárait, lakosait és kereskedőit, valamint egész közösségét menti fel minden vám fizetése alól az ország egész területére mindenfajta áruik után. Igaz, hogy Gyula esetében is elsősorban alighanem állatokkal űzött kereskedelemről lehet szó, de a vámfelmentés a kézművesek jóval szűkebb piac-területén is előnyt jelentett. Ezért azután a mezőváros a következő királyokkal is sorra megerősítette a kiváltságot. 1561-ben Gyulán felbukkan a Csapó-utca is. A rendszeres árutermelés magyarázza meg, hogy Gyula is tekintélyes teher viselésére volt képes. 1524-ben a földesúrnak 800 forintot fizettek, azon túl, hogy a királynak forintos és 2 dénáros adó, a vármegyének 53 dénáros adó járt a lakosoktól. Hatvan kereskedelmi, piaci jelentőségét mutatja, hogy 1444-ben Egerben említenek Hatvan-utcát, ami irányt jelölt. Debrecen XVI. századra kialakult utcahálózatában találjuk a Nagy-Hatvan utcát. Pest város keleti kapujából ugyancsak Hatvan felé vezető út indult ki, a „Hatvan kapu" neve már 1512-ből kimutatható. Magyar végvári vitézek 1580. évi rajtaütése kapcsán emlegetik Hatvan pénzes boltjait, fejlett volt tehát a török időkben is. A fentiekből jól látszik, hogy a korabeli mezővárosnak is megkülönböztető jegye a piac mellett a falunál viszonylag nagyobb kézműves népesség. Ez jól észlelhető a közepes népességű, de régóta fejlődő északi mezőváros, Miskolc királyi birtok életében. Felemelkedése - már a XIV. századtól követhető - szőlősgazdaságán is alapult, amit a termékeny domboldalakon űztek a mezőváros lakosai. De 1360-ban még elmaradt Rimaszécs (Gömör megye), 1388-ban Gönc mögött. Értékesek voltak vízimalmai. A helység emelkedését jelzi, hogy 1395-ben királytól elnyerte a pallosjogot. Vásártere (theatrum) a XV. század során számottevő piaci forgalmat bonyolított le. A helység népessége is egyre gyarapodott, s a XV-XVI. század során már két önkormányzatú részből állott, Ő- és Űj-Miskolcból, amelyek plébánosválasztási joggal is rendelkeztek. Két plébániája több kápolnával, Mátyás-kori templomépítései is a növekedést jelzik. A lakosság magyar, részben kimutathatóan bevándorolt jobbágy. A vagyoni megoszlást jelzi „a gazdag és szegény polgárok és vendégek közössége)) kifejezés. Az iparosodást mutatja, hogy a városvezetésben ismételten iparosok szerepelnek, pl. már 1376. Egidius Faber, Nicolaus Sartor esküdtek, 1389. Petrus Sartor esküdt. Forgalmának méreteire országos vám23* 355