A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

Vizsgálódásaink színhelyének jelen állapotát rendkívül hosszú idő antropogén hatásainak összessége alakította ki, sőt formálja a továbbiakban is. Az emberi beavatkozások intenzív és meglehetősen speciális módjai következtében a vidék összképe is rendkívül egyéni megjelenésű. Egykor Haláp néven önálló település állt itt, mely a török hódoltság korának zavaros időit is átvészelte, míg a XVII. század végére elnéptelenedett (Balogh I. 1936). A táj természeti viszonyait tekintve joggal tételezhetjük fel, hogy a legrégibb időkben mocsarakkal, vizes laposokkal tarkított összefüggő erdőségeket talált itt a megtelepedő lakosság, mely első feladatának tartotta a tavak, lápok kiszárítását, s a fák irtását épületanyag és tüzelő nyerése céljából. Az ősi állapotok ekkor változtak meg először gyökeresen. Ezen átalakulásokhoz képest visszatérést jelentett a XVII. század második felének időszaka, mikor a megüresedő település környéke ismét elhagyatottá vált, a vizes tisztások megszaporodtak, a kiirtott erdőfoltok tőkéi újra sarjadásnak indultak. Tartott pedig ez a folyamat addig, míg a XVIII. században Debrecen város a környékbeli elpusztult falvak helyét (Csere, Рас, Bánk, Fancsika, Haláp stb.) saját szükségleteire elfoglalta. Ettől kezdve ismét kezdetét vette az erdőirtás - a polgárok tűzi- és épületfa igényeinek fedezésére, illetve a kaszáló- és legelőterületek kiterjesztésére 1-10 év 11-20év 21-Z0év 31-Wév 41-60év 61-100év 1. ábra. A Halápi-erdő faállományainak korosztály szerinti megoszlása 32