A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló)

Egyébiránt a szép kerten, mely hajdan Csernovicsékat, majd Kéglit és végre Tóth László urakat ismeri el tulajdonosainak, a templom elé jutván, a még tiszta góthművészetű ablakoknak, valamint a pilléreken észrevehető kőlábaknak esvetőikkel és talapzataikkal örvendettünk. De ez csak az egyház külsejéről szól; belsejében mintha mindent, mi a régi vallásra emlékeztetne, el akartak volna törölni, (a sajátságos diadalív oldalnézetét G alatt látjuk), de a bolthajtások csak képzeletesek, minthogy az egész lapos mennyezettel bír - és az oltár maga szükségtelenné válván, a szent ténykedésnek helye egészen megváltozott. Az egyik (5-tel jelelt) ablak, mely ma be van rakva kerekded ívű tehát románkorú is lehetne, mivel a pápai dézsmások már régen említik, és itt Sz. ferentziek is régen élhettek a mint azt az 1873. ki egyházi névkönyv is bizonyítja. A mi még e templomot nevezetessé látszik tenni, az hogy a régi magyaros, falusi asztalos, czifra festésű szokástól elütvén, belső készlete mind egyenlőre van mázolva - és némi gazdagságáról sz. edényei, és a szép, Csernovits Rozsától ajándékozott (Isten asztala) térítője is tanúskodnak. A régi kolostor, melynek már ma semmi nyoma, a déli oldalon feküdt, a nagy hosszú ablakok, alsó negyedükben berakvák, mi annál csodálatosb, mert másutt mindenütt a világosságot keveselvén a reformatio hívei, a régi ablakokat kitörték, és nagyobbították. Legrégibb, és az egész hajdani ablakban megvan a ref. papi magtár, vagy is az eredeti sekrestye, melyhez jelenleg több lépcső felvezetett, melynek lőrézsforma ablakai részben berakvák, és a hol még az eredeti boltozat, és középütt a Csákyak (Tudja az egész világ, mennyit építettek tágas földjeiken a hatalmas Csákyak, Biharnak egykori nagybirtokosai. Ismert, egyszerű czímerökkel még nem régen találkoztunk a renovált barátok temploma előtt ülő Piéta szobra mögött. Ez hosszú kő volt, és a fundator jelvényét tüntette fel. De a kő is szentségtelen kezeknek esett egy év alatt áldozatul, és nyom nélkül tűnt el, mivel a hazának úgy is van elég emléke! - Jelenleg van még a Csákyak czímere a régi Nagy-Sóházon Váradon, ezen, mint haliám Curia jelenleg Grósz Ferenczé, és az utcza felé eső falon látható. Guttmann építész úr nekem ajánlá ezen a régi birtokosról tanúságot tevő követ, de én megköszöntem és arra kértem, hogy e követ az újabb, renovált házba beépítse! -) czímere, t. i. 2. alatt a régi phrygiai süveges fő, nyelüczés lefelé álló nyakra való jávai egy a négyszög kerekded kiugrásaival nyolczszögúvé vált keretben, feltűnik. A képen I-nél van a kőlábak átmetszete,- 3-nál a fedett ablaknak felső része, alul *Д re е

9У sírkő lett alkalmazva, melyen mint igen lejártón vagy az esőtől is megviselten csak ezt tudtam minden iparkodás mellett olvasni: Л//0 ' Pf^/ • /XA ° Г /£~7& ? A ra

3' zot magát nem birtuk kivenni.

118 A bejáratnál e helyen is emléktáblák lógnak, melyeket talán alkalmunk lesz máskor leírni. Adorján-ba

m maga Storno útitársam ment ki gyalog és esős időben. A mit a régi Berettyónál a romokból talált, azt a VII. lapnak felső részében és pedig uczralakban közölte, nem is emlékezik, hogy e sok téglával bekerített térségben valahol templomromot talált volna. Meglehet, hogy erre nézve létezik valahol okmány, mert az 1873-ik egyházmegyei névkönyv ezt mondja: Ezekhez t. i. a régi kolostorokhoz kell számítanunk Sz. Adorján-t (Tanúm S. Adriani templomát) (prope Szilárd) vagy is Szalárd közelében, melyben hajdan egyházi személyek tisztelkedtek, s melynek romjai még ma is láthatók. 118 Ld. a Csáky címerbeli férfifejet Bunyitaynál (Bunyitay II. 449-54.) 119 Rómer félreérthette az egyházi névkönyv pontatlan híradását, s valószínűleg Bunyitaynak lesz igaza, aki a vártól délre egykor fekvő, elpusztult Adorján falu templomát tartja Szt. Adorján egyházának. A Szalárd melletti Adorján vára először 1284-ben szerepel, ekkor ajándékozza Kun László a Borsáknak. 1316-1401-ig kir. birtok, ekkor a Csákyak kapják meg. 1556-ban szerepel utoljára. (Bunyitay III. 182-83., Jakó 191., Györíiy 591.) 315