A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló)

Említi Anonymus (XIX. fej.) a castrum Byhor-t hová Menumorout vezérhez Árpád, nemesei tanácsára, követeit küldötte,- ugyanott a vezért megtisztelek (XX. fej.) innen Menumorout elszökött. (LI. fej.) és utána Usubuu-t és Velec-t elfoglalták és benne multa bona illorum militum invenerunt, és magát a vezért (LI.) ottan is hagyták. A hol pedig Thuróczi II. LII. fejezetben Sz. Lászlóról szól de civitate Byhor tesz említést. Vajon ezen város magában a nagyon is erős várban volt-e, vagy inkább ottan állott-e, a hol most a megyének nevet adó városa áll? még nem tudom eldönteni, csak azt az egyet tudjuk, hogy e megye még vezér korában is igen húzódhatott Sz. Lászlóhoz; mert míg mások a bácsaiakat vezénylették, a bihariakat Agmen Bihor, mint bizonyosan kitűnő (i. h. LII.) ő maga vitte a háborúba. Ha már a történelmi krónikák ennyi régi adatot, mintegy csak elvétve szolgálnak, mennyivel többel szolgálhatnának a megyék vagy nagyobb városok és egyes helységeknek körmön szedett összeírásai, pontos könyvei, mennyit az egyes egyházi és uradalmi névjegyzékek és a jövedelmek helyes számadásai?! - És még is ha ezek után kérdezősködünk, rendesen azt felelik: elégett, elvitték a török elül, tudja a jó Isten hová, elpusztult, egyszóval, nincsen a régiből semmi!? - Ez természetes azon ördög párnája, mellyel saját restségüket rendesen palástoljuk! És ha nincsen régi, van talán középkori; melyből az ildomosság tanít benünket régit a tudomány segélyével alkotnunk ; főleg a hol a divat csak olyan nehezen hangozhatott el! * Tizennyolc év előtt székfoglalómban érintettem azt, hogy ha most hozzá nem fogunk, elvesztjük évről évre a tért lábaink alul, és ugyanannyi év múlva, a mívelődésnek ilyen haladásával, mint a milyent most mindenütt tapasztalunk a régiség terén is csak bajosan fogunk mozoghatni!

12 Én akkor az egész országról szólottam, most egy nagy megye múltja van szemem előtt, melyben csak hasonlólag beszélnek, melyben az emberek emlékei lassankint pusztulnak és évek múlva a romokból, a fennmaradt alapfalak részleteiből azt sem fogjuk határozhatni vár- vagy kolostor, vagy talán templom fala előtt állunk-é? Asztalomon fekszik egy újabb egyházi névkönyv. Hányan hiszik azt, hogy ilyesmit is lehet a régiségek eredményes kutatására használni? És mégis, még ezekben is hány mozzanatot találunk, a mely a legrégibbel, a mivel bírunk, az összehasonlítást megengedi, sőt gyakran arra kényszerít is?! Igaz, hogy más az írásmód; igaz, hogy a legtöbb helyen már csak egy alig ismert puszta áll, a hol hajdan plébánia vagy esperesség tündöklött, igaz, hogy vannak nevek, melyek egészen elfelejtettek vagy csak az Új előszó, a Kis- és Nagy különböztetővel fordulnak elő! Nem mondom, hogy a sok kínálkozóból, és a sok már az újabb névkönyvekben, mint elhagyatottból, csak néhányat választottam példányul és még is előképül fognának ezek szolgálni ottan, a hol egy megyének vagy egyes járásoknak történetét akarnók megírni. Felhozok ismertetésül egyeseket az 1879-ki névkönyvből, és azokat, a melyek a XIV-ik századi pápai adószedőknél is előjőnek, mint igazán régiebbeket aláhúzom. * A földfölületén leginkább szembe esnek a nagyobb vizek, úgymint a folyók. Ezek között ott van a Berettyó, az Ér, a Körös, a Tisza, a Szamos; ezek újabb időben különböztetésül is használtatnak fel a 12. 1861. jún. 17. Magyarország földirati és terményi állapotáról a középkorban. (M. akad. Ért. a math, és term. oszt. közlönye, I860. II. köt. IV. sz.) 19* 291