A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

Ián Haláp a legjelentősebb lelőhelyük, elsősorban a rohamosan pusztuló halápi láp, amelyet rekettyefűz cserjés fűzlápnak [Calamagrosti-Salicetum cinereae Soó et Zólyomi] tekinthetünk (11. kép), és amely tulajdonképpen három növényegyüttes komplexe: a ritkás lombkoronaszintet a nyír [Betula pendula Roth] és a rezgő nyár [Populus tremula L.] alkotja, a cserjeszintben és a felső gyepszintben a rekettyefúz [Salix cinerea L.], ill. a puha nádtippan [Calamagrostis canescens (Web.) Roth], az aljnövényzetben pedig a rostostövű sás [Carex appropinquata Schum.] uralkodik. Halápon ezek a rekettyefűz cserjések rejtik a láperdők [Alnion glutinosae (Malcuit) Meijer-Drees] nyírségi karakterfajait, továbbá alkotóelemeik pedig a mocsári [Phragmition], lápréti [Molinion] és - kis mértékben - a ligeti [Salicion] vegetáció fajaiból kerülnek ki (vö. SoóR. 1937, p. 351.). A halápi erdőkben - különösen a tölgyesekben - látható nyíres (12. kép) és nyáras foltok, főleg a nyír [Betula pendula Roth], a rezgő nyár (Populus tremula L.], a fehér nyár [P. alba L.], a szürke nyár [P. canescens (Ait.) Sm.] és a kanadai nyár [P. canadensis Mönch] csoportjai másodlagos betelepülések, amelyek vagy természetes úton (az irtásterületek benépesedésével) vagy mesterségesen (ültetés révén) keletkeztek, s mind ökológiailag, mind florisztikailag a mezofil tölgyes szálerdőkhöz, ill. a pusztai tölgyesekhez állnak közel. A gyertyános tölgyes [Querco robori-Carpinetum hungaricum Soó] egykor mind a homokon, mind az Alföld magasabb fekvésű árterületein az uralkodó klímaxerdő volt, amely azonban ma már az Északi-Alföld kivételével ritkává lett (Soó R. 1964, p. 254-255.). A Nyírségen Nyírbakta és Ófehértó erdei reprezentálják (Soó R. 1937, p. 346-347.). A kisebb foltokban Halápon is megtalálható gyertyánosok rendesen a zárt tölgyes szálerdők gyertyános állományai, amelyek nem tekinthetők önálló társulásnak, csak a gyöngyvirágos tölgyesek konszociáció j ának. 13. kép. Meddő rozsnok fáciesű akácos tavasszal 26