A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Kozák Károly: A nyíradonyi premontrei prépostság 1936-ban feltárt maradványai

Az adonyi prépostsági templom eddig említett részleteit az első építkezések sorába tehetjük, a XIII. század második felére. Kiss Lajos felmérése azonban lehetőséget ad a felmért falmaradványok további értelmezésére is. A hajó északi falának keleti irányba való bejelölése megengedi azt, hogy a hajó déli falát is meghosszabbítsuk annak megfelelő mértékben. Ennek figyelembe vételével megállapítható, hogy a hajó déli falának keleti végződése felett jelzett észak-déli irányú fal később épült, nem tartozik az első építkezésekhez. E felismerés lehetővé teszi számunkra, hogy elméletben rekonstruáljuk a templom hiányzó keleti részét, a hajó és a szentély csatlakozási pontját és a szentély zárófalát (3. kép). Ha a hajó déli falát keleti irányba tovább visszük, elérjük a feltáró által többször feketével jelzett észak-déli irányú, téglából rakott falat. Ez a fal a kolostort kerítette egykor körül, s minden bizonnyal később épült a XIII. századi templomnál. Az ásató nem találta meg e fal északi irányba folytatódó részét, sem annak kiszedett maradványait, nyomát. Ugyanazt mondja el az innen induló, vékonyabb, íves téglafal északi végéről. Ennek oka véleményünk szerint az, hogy azoknak nem is volt folytatása, mert a téglafalak építésekor e helyen már állt egy korábbi, kelet-nyugati irányú fal, a szentély déli fala. A vastagabb téglafal a hajó déli falának és a szentélyeknek csatlakozási pontjáig futott. Az ennél valamivel később épített íves fal pedig ugyancsak a szentély faláig, feltehetően délkeleti sarkáig húzódott. A két különböző időben épült téglafal északi irányú végződését nem tarthatjuk véletlennek. A templom alaprajzi rekonstrukcióját kibővítjük a szentély északi fala mellé rajzolt kápolna-sekrestyével, amely a XIII. század második felében épített hazai egyenes szentélyzáródású templomoknál (szerzetesi és falusi) általános megoldásnak tekinthető.

10 Ilyen helyzetű és közel azonos méretű kápolnát találunk az adonyi prépostsági templomhoz hasonló alaprajzú, 1241-51 között alapított mórichidai és turóci premontrei prépostságok déli, illetve északi oldalánál. E kápolnákat mai értelemben vett sekrestyeként is használhatták. Több esetben azonban az ilyen kápolnák keleti fala előtt oltárépítmények maradványai kerültek elő, amelyek kápolnaként való használatukra utalnak.

11 Az adonyi prépostsági templom esetében a kápolna-sekrestye rekonstrukcióját a következő érvvel támaszthatjuk alá. A templom északi falához csatlakozó épületrész hajóval párhuzamos falának keleti végződését, illetve folytatását ugyancsak nem találta meg az ásató. Az e ponton képzeletben befordított fal déli irányban pontosan 8. Utalás történik a tornyokra a szerző „Győr-Sporon megye középkori egyenesszentélyzáródású templomairól" című munkájában (Arrabona VII) Győr, 1965 (133-156.). 9. Ilyen előcsarnokként fogható fel a hasonló alaprajzi elrendezésű Arthous premontrei prépostsági templom nyguati falához csatlakozó építmény is. A hasonló alaprajzú, ugyancsak dél-franciaországi Nerbis templomának nyugati homlokzata elé a XVI. századi bővítéskor, valószínűleg korábbi előzmények nyomán, építettek előcsarnokot (Abbé Jean Cabanot, L'Église de Nerbis) Landes (De Borda № 319 Dax 1965. 225-246.). Lasterps (Charante) templomának nyugati homlokzata előtt román kori torony áll, amelynek alsó szintje oszlopokkal tagolt, nyitott előcsarnok. 10. Koroknay Gy.: Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében. NYJAMÉ I (1958) (Budapest, 1960) 98-128. - Kozák K.: Borsod megye egyenes szentélyzáródású román kori templomai. HÓMÉ V. (Miskolc, 1965) 223-257. - Uő., A román kori egyenes szentélyzáródás hazai kalakulásáról. MM III. (Budapest, 1966) 111-133. Sedlmayr ].: Román kori falusi templomainkról. Magyar Építőművészet. 1973/6. 46-51. 11. Erdei F.-Kovács В.: A váraszói román kori templom feltárása és helyreállítása. HMMK II (Eger, 1964) 181-220. - Kovács В.: Román kori templomok feltárása Heves megyében. HMMK V (Eger, 1967) 35-72. - Kozák K. i. m. MM III 112-114. és 129. 272