A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Kozák Károly: A nyíradonyi premontrei prépostság 1936-ban feltárt maradványai

egyházmegyéhez tartozott, s első szerzeteseit az első magyar premontrei prépostság. Váradhegyfok küldte Adonyba. Először csak a tatárjárás után készült katalógusok említik Adony nevét. 1321-ben közösen gyakorolták a kegyúri jogokat, de 1347-ben már megosztozkodtak azon. Várhegyfoktól később a leleszi prépostság veszi át az atyaapáti méltóságot, s onnan küldenek prépostot és néhány szerzetest az adonyi prépostsághoz tartozó hivőkkel kapcsolatos teendők (keresztelés, esketés, temetés stb.) ellátására.

3 Ez az Adonyra vonatkozó adat bepillantást enged számunkra a magyarországi nemzetségi monostorok - elsősorban a premontreiek - életére és helyzetére. A leleszi prépostság levéltárában őrzött, 1388-ban kelt oklevél adatait megerősíti István, egri püspök (1387-1399) egyik oklevele, amellyel a plébániai feladatokat ellátó prépostságokkal felmerült vitás kérdéseket igyekezett rendezni. E fontos művelődéstörténeti emlékek nagy segítséget nyújtanak e korszaknak, s a Nyírség e részének jobb megismeréséhez. Nem lehet kétséges számunkra, hogy a Kiss Lajos által feltárt kolostor maradványai azonosak az Oszvald Ferenc feldolgozásában szereplő premontrei prépostság maradványaival. E területen, a Gút-Keled nemzetség legősibb tiszántúli birtokán, a nemzetségről elnevezett Árpád-kori faluhelyek (Gút) közvetlen közelében nem igen képzelhető el még egy kolostor maradványa. Ezt az e korszakra vonatkozó oklevelek, egykor a nemzetség birtokában levő falvakban - közeli és távolabbi - álló Árpád-kori templomok vizsgálatából levonható következtetések, valamint az említett terepbejáráson tett megfigyelések egybehangzóan támasztják alá. 1. Az előkerült maradványok és a környező terület földrajzi helyzete A feltárás során előkerült maradványok egyszerű kivitelű, de gondosan készített, tussal kihúzott felmérési rajzon vizsgálhatók. Helyenként szürke festést alkalmaztak az alapfalak jelzésére. A tussal befeketített részletek téglafalat, az ezek közti pontozott rész a kiszedett téglafalat, a két vonallal határolt, jelzés nélküli felületek erdőbényei kőből szabálytalanul rakott alapozást, a szürke festés pedig az alapozást képező, zöld színű gúti agyagot jelzi. Erdőbényei kőből készült a hármas téglasírtól keletre feltárt fal faragott kövekből rakott sarka, armírozása is. A rajz felső szélén, a feltárt maradványoktól keletre párhuzamos ceruzavonal látható. Ez valószínűleg a Kenderföldeket megközelítőleg észak-déli irányban átszelő dűlőutat jelzi. Ettől az úttól nyugatra, a folyómeder irányába eső területen folytak az ásatások 1936-ban. A felszínen található tégla- és edénytöredékek, valamint a szemtanúk állításai bizonyítják az ásatás helyett és a maradványok helyzetét, amelyet egyeztettünk a felmérési rajzzal. A rajz léptéke 1 : 100/

1 A terepbejárás során megállapíthattuk, hogy a Kenderföldek a falu déli szélén helyezkedtek el egykor. Ma szántóterület az a rész is. A terepszintből kissé kiemelkedő terület nyugati szélén ősi vízfolyást találunk. A feltárt terület alatti szakasz ma is víz alatt áll, s helyenként sás növi be azt. E mederszakasz felett, jól látható, kiemelt helyen állott egykor a kolostor. Feltehető, hogy ebből az irányból - nyugatról - közelíthették meg a prépostságot. Templomának 3. Oszvald F.: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez. Művt. Ért. (1957) 232., 238-39. és 252. (2. sz. jegyzet). 4. 1-2. sz. jegyzet. (E helyen köszönöm meg Németh Péternek, hogy az eredeti felmérési rajzot részemre megküldte.) 268