A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

nagyságáról, a települési helyek megválasztásának tér- és időbeli változásairól, a települések jellegéről, az utakról, a településhálózat sűrűségéről, a gazdálkodásról és annak változásairól, a lakosság etnikai megoszlásáról és sok más olyan kérdésről, amelyek régészeti módszerekkel is kutathatók. Ennek részben az az oka, hogy bizonyos összefüggések a rendelkezésünkre álló anyagban csak nagyon feltételesen jelentkeztek. Egyszerű terepjárási eredmények jelentős mértékben kiegészíthetnék, sőt megváltoztathatnák állásfoglalásunkat. Így mindazokban a kérdésekben, melyek rövid kutatási időszak alatt is jelentősen módosulhatnak, az általánosítható következtetéseket vagy elhagytuk, vagy csak jeleztük. Néhány kérdést pedig más alkalommal fogunk tárgyalni, amikor a magyar szállásterület különböző pontjairól vett példákon a jelenségek és történeti folyamatok világosabban lesznek megfigyelhetők és követhetők. Összefoglalásként: milyen településtörténeti tanulságokat vonhatunk le az egyedi régészeti-történeti adatokból? Példáink elsősorban azt mutatták meg, hogy esetenként a történeti források mellett egyenrangú forrásként jelentkeznek a régészeti leletek. Fontos tanulságul szolgált az is, hogy a helynévtipológiának a helynevek korára vonatkozó megállapításait nem szabad a települések kialakulási idejeként elfogadni. Hajdú-Bihar megye területén, de feltehetően az egész Tiszántúlon a következő települési rétegek figyelhetők meg: 1. Az első településréteget a honfoglaláskor itt-talált lakosság települései alkotják. E településeket a helybeli késői avar lakosság és a IX. századi bolgár-szláv hódítás népessége hozta létre (Ártánd, Debrecen). 2. A második településréteget a honfoglalók nemzetségi szállásai alkotják (Ártánd, Hencida, Elep, Magyarhomorog. Biharkeresztes stb.). 3. A harmadik településréteg az első szervezés, a nemzetségi viszonyok felbomlasztásának korában alakul ki. Települései tervszerű telepítésnek köszönhetik létrejöttüket. E településréteg a különböző területeken különböző időben tűnik fel, jellemzője a kisebb-nagyobb tömbök egyidejű kialakulása. Általában a 970-es években jelentkezik az új települések sora, néha azonban már a X. század első felében megindul a fejedelmi hatalom kiépülése, s ezzel párhuzamosan az új falvak keletkezése (Nádudvar, Szoboszló környéke, Konyár, Sárrétudvari). Ez a periódus hosszantartónak látszik, belső tagolódását ma még nem ismerjük. 4. A negyedik településréteget azok a korai templomos helyek jelzik, amelyek templom körüli sírjaiban a X-XI. századi temetők köznépi ékszerei, többnyire az S végű haj karikák még előfordulnak. Hogy maguk a települések egyidősek-e templomaikkal, az ma még alig kutatott kérdés. A templomok a XI-XII. század fordulójára keltezhetők, valószínűleg a falvak is léteztek már a XI. század utolsó negyedében (Parlag, Szentlélek, Csecs, Pród, Szalóksámson stb.). 5. A XII. század végén újabb településréteg figyelhető meg. Ez nagyobbrészt a nemzetségek telepítő munkájával kapcsolatos. Legfeljebb az alapító nemzetség neve marad homályban (Fancsika, Hadház, Szentpál, Szentdemeter Hadház mellett). További ásatások adhatnának feleletet településeink élettartamára. Ezideig inkább a falvak kialakulásának idejével foglalkozott a kutatás. Régészeti anyagunk közvetve azt bizonyítja, hogy a tatárjárás előtt két pusztásodási-elnéptelenedési periódusnak kellett lennie. Az első foglalás után kialakult településhálózat a fejedelmi szervezés időpontjában alaposan átalakult. Ebben az időben számos falu megszűnésével kell számolnunk. Egy pusztásodási korszakot kell feltételeznünk a templomépítési kötelezettség érvényrejutásakor. A régi közösségek egy része a templom köré települt, s elhagyta régi faluját. Ez a 251