A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

tobágy. Már önmagában az is érdekes, hogy a százdi alapítólevél marchianak nevezi. Leírja, azaz inkább nagyjából körülírja marchia chartybak határait, és megnevezi a rajta élő és eladományozott szolgálónépek számát, részben szolgálatát, foglalkozását. A marchia, amely a XI. században szabályszerűen határvármegyét jelentett,

282 itt csupán nagykiterjedésű birtokra vonatkozhat. Erre mutat a rajta élő, az e korban egyedülállóan magas 170 háznép szolga, amely alacsony családlétszámátlaggal számolva is 850 főnek felel meg, szemben az átlagos 30 mansios falunagysággal (150 fő).

283 A 170 háznép legalább hat XI. századi település lakosságának felel meg. A határleíró rész sajnos olyan határjeleket említ, amelyeket ma már nem lehet azonosítani, de ha a valószínűleg megállapítható pontokat összekötjük (Szandalékra menő út, amely Csegére ?-Chegen-re vezet, az önálló Pród, Hort ?)), akkor olyan nagyságú területre következtethetünk, mint a mai Hortobágy határa, amely kb. 250 km

2

. Ennek megfelelően 3,4 fős népsűrűséggel számolhatunk, ami nagyjából a Györffy által számított honfoglaláskori népsűrűségnek felel meg.

284 A Hortobágy környékének X-XI. századi temetői arra vallanak, hogy a X. század végén új megtelepülés kezdődött, amely nem az első foglalók népességszaporulatából keletkezett (Nádudvar-Töröklaponyag, Nádudvar-Vajózug, Hortobágy-Gyökérkút). Mindez arra mutat, hogy a Hortobágy vidéke a viszonylag gyéren megszállt területek közé tartozott a honfoglalás korában, és a későbbi telepítések után is a ritkábban lakottak közé tartozott. Úgy tűnik tehát, hogy Aba nembeli Péter ispán már a kisajátítások után új népességgel feltöltött királyi birtokból kapta Hortobágyot és Pródot, Hortobágy marchia pedig olyan zárt birtok volt, melyen több település is állt. Ezek az apró falvak lehettek a később önálló néven feltűnő települések magjai, a lassan megszilárduló településhálózat alapjai. A Katák zárni birtoka valószínűleg csak XII. századi szerzemény. Zoltai Lajos ugyan feltárta templomát, de mivel csak a falakat ásta körbe, nem talált sírokat, sem korhatározó leleteket, melyekkel egyértelműen a XI-XII. század fordulójára lehetne keltezni. A templom, alaprajzát tekintve, korai román jellegű, lehetséges, hogy már a XII. század elején is állt. A Kata nemzetség Szent Kereszt patrociniumú monostorával azonosítható. Zoltai rajza még jól mutatja, hogy magaslaton feküdt, kettős földsánccal körülvéve.

28

" Ez az erődítési mód kora-románkori nemzetségi központjainkra jellemző. Hasonlókat figyelt meg Németh Péter Beszterec-Várszigeten, Nyíradony-Várhegyen, Nagyecsed-Sárváron, de Zoltai jegyzeteiből úgy tűnik, hogy maga az ohati apátság is földerődítmény belsejében volt.

280 Településtörténetileg nagyon fontos adatokat őrzött meg számunkra az 1343-as osztályoslevél. Ebből megtudjuk, hogy a Katák által 1297-ben Debreceni Dózsának eladott Zámot a Katák fele részben visszaszerzik, mégpedig olyan formában, ahogy a nemzetségi monostor és a Csecs (észak) felé eső rész a Katáké lesz, a Miséte (dél) felé eső rész pedig a Dózsáké marad.

287 1963 nyarán, a faluvéghalmi ásatáskor végzett terep járásunkon a falu két része élesen 282. Györffy Gy., történeti földrajz I. 45., 254, 520. 283. Szabó L, A falurendszer kialakulása 100, 191. 284. Györffy Gy., Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. század közepéig. I. m.: Magyarország történeti demográfiája (Szerk. Kovacsics J. Bp. 1963) 48. 285. Zoltai L., települések 57. 286. Németh P., JAMÉ 10 (1967) 91-101.; Ua., MFMÉ 1966-67. 127-134.; Mesterházy K„ A mai Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata 165. 287. Zichy II. 56-63.; Balogh I., Arch. Ért. 80 (1953) 143. 248