A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

juk. A Hontpázmány nemzetség kezén feltűnő birtokok közül több saját telepítésűnek látszik, pl. Űjmarja és Szalóksámson. Ez utóbbiról vannak régészeti leleteink. Szalóksámson határait 1347-ben megjárták, így lokalizálása nem okozott nehézséget Zoltainak, aki a falu kis templomát fel is tárta. A templom körüli temető sírjaiból „korhatározó hajgyűrűk" kerültek elő, S végű hajkarikák, amelyek azóta részben elvesztek. É leletek a templom építését a XI-XII. század fordulójára keltezik, s talán valamivel korábbra a falu keltezését. Tovább folytatva és az új megfigyeléssel kiegészítve a Túrsámsonnál mondottakat, arra gondolhatunk, hogy a nagy határú falu a XI. században megkettőződött, a csemetekerti település lakói vagy idegen telepesek költöztek a határ déli felébe és új falut alapítottak. A XI. században tehát egy időben még három település volt Sámson területén: a bajinkai bennszülött lakosság faluja, amely a XI. század folyamán valószínűleg elnéptelenedett, korban utána következhet a csemetekerti, és ezt követi a Perse domb melletti, ahol Szalóksámson feküdt.

279 Nevéből ítélhetőleg Sámsonnak az a része, amely a Hontpázmányoknak jutott, s amely Szalóksámson néven tűnik fel, csak a tatárjárás után került ki a várispánság igazgatása alól. A XIII. század második felében, nevezetesen 1260 után tűnik fel a nemzetség családfáján az a Szalók, akiről a birtokot elnevezték.

280 Bizonyára Sámsonnak azt a részét kapták meg, amely még a XIII. század elején várbirtok volt, így két nagy nemzetség, a Gútkeledek és Hontpármányok osztoztak a területén. Ezért volt szükség, hogy megkülönböztessék a két Sámsont egymástól, s ezért kapta környezetétől az új birtokos nevét jelzőül egy régi falu. Nehezebb megítélni az Aba nembeli Péter ispán falvainak eredetét, kialakulását. Egy részükről tudjuk, hogy László herceg adományai (Szihalom). De amelyekről nem szól, azok is korábbi, feltehetően István kori adománynak látszanak, mivel nem egy tömbben fekszenek, hanem ellenkezőleg, egymástól jelentékeny távolságra (Zsurk, Hortobágy). Ezek közül Pród prédium régészetileg azonosított, és ha szakszerűtlenül is, de kutatott. A későbbiekben faluvá fejlődő település temploma és temetője a Nagypródi halmon található, Hajdúböszörmény nyugati határában. A temetőből származó leletek kizárólag szegényes, köznépi ékszerek: vékony bronz huzalból készült gyűrűk, S végű hajkarikák. A leletek a XI. század végére, XII. század elejére utalnak, pontosabb korhatározás csak szakszerű feltárással volna adható. A prédium lakói valószínűleg szlávok voltak és szláv lakosság élt környezetükben is. Erre részben Pród neve utal, amely Kniezsa szerint lehet szláv eredetű is. A környezetében fekvő Zondonek a szláv eredetű Szandalék helynévvel, ill. víznévvel azonosítható. Érdekes az oklevél idevonatkozó része is. Pród után közvetlenül Zsurkot (Záhony mellett) sorolja fel, és külön kiemeli, hogy ennek lakói magyarok.

281 Ez közvetve Pród szláv lakóira is utalhat. Mivel a prédiumok lakói a XI. században biztosan rabszolgák voltak, így lehetséges, hogy Pród lakói az alávetett szláv lakosságból kerültek ki. Csupán az kérdéses, hogy e szláv lakosság a XI. század elején telepített, vagy a honfoglaláskor itt talált lakosságból szerveződött-e? Pród esetében falu szerű településről van szó. Más elbírálás alá esik Hor279. Zoltai L., települések 52.; Balogh I., Arch. Ért. 80. (1953) 146. 280. Karácsonyi ]., Magyar nemzetségek II. 222. 281. Wenzel С, AUO I. 25., Kniezsa L, Szent István Emlékkönyv II. 467.; Ua., Kelet-Magyarország helynevei 247.; Mesterházy K., Hajdúböszörmény földjének története 19, 26.; Foltyn ]., A Zazty-i apátság (Eger, 1883) 123-25.; Györífy Gy., történeti földrajz I. 805. 247