A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

falu-Kovácsi, Debrecen-Szabolcs u. stb.) csak az a bizonyos, hogy a X. században keletkeztek. Az a tény, hogy Hajdú-Bihar megye területén mindkét csoport temetői már a X. század első felében, egyidejűleg megjelentek (legalábbis úgy tűnik), arra mutat, hogy a honfoglaló törzsek különböző etnikai elemeket kapcsoltak össze, s a három kabar törzs szállásterületén is éltek olyan nemzetségek, melyek nem voltak kabarok. Ez a jelenség nemcsak Hajdú-Bihar megye területén figyelhető meg, hanem a Felső-Tisza vidékén is (Tiszalök környéke). A két leletcsoport teljesen egyidejűleg és teljesen keverten jelenik meg a Kisalföld északi felén, Komárom és Nyitra megyében is.

226 Éppen amiatt, hogy a régészeti leletcsoportok teljesen keverten jelentkeznek, régészeti módszerrel a törzsek szállásterülete egymástól el nem választható. Csak két tömb különíthető el, egy Felső-Tisza vidéki (ezzel kapcsolatos lehet a kiskunsági tömb is) és egy déldunántúli. Másrészt viszont megállapítható a régészeti lehetek nyomán, hogy a megszállás folyamán minden nemzetségnek saját szállásföldjei voltak. A nemzetségek azonos etnikumú népcsoport fiktív vérrokonság alapján szerveződött egységei voltak. Egy-egy honfoglaláskori nemzetség jelenlétére utalnak a rozettás lószerszámos sírok. Ezideig kb. 40-45 körül van a számuk. A nemzetségfők vagy alnemzetségek vezetőinek a rangos honfoglaláskori sírok közüli kiválasztására ma még nem ismerünk megbízható ismertetőjegyeket. Ugyanis a rozettás lószerszámos sírokban mindig nő nyugodott, a honfoglaláskori társadalomban pedig elképzelhetetlen egy női nemzetségfő. A rozettás lószerszámos női sírok által jelzett nemzetségi területek nem túl^ nagy kitérjedésűek, egy-egy megye területén több is előfordulhat belőlük. Az Ártándon megtelepült nemzetséghez ezideig két rozettás lószerszámos sír halottját sikerült megtalálni. Valószínű, hogy a hencidai temető népe ugyanezen nemzetség másik ágát képezte. A nemzetség területét a klasszikus honfoglaláskori leletekkel jellemzett temetők határolják le: nyugatról Biharkeresztes-Vasútállomás, délről Berekböszörmény, délkeletről a tarjáni temető,

227 keletről a bihari vár körüli temetők, észak felé szállásföldjük bizonytalan kiterjedésű. Valószínűleg magában foglalta Ártánd, Bedő, Bojt, Hencida mai területét, s talán ide tartozott a Nagyváradról ismert köznépi temető is, amely a szállásföld keleti határát Váradban jelöli meg. Ezen a területen tehát csak köznépi temetők kerülhetnek elő, ha ugyanazon nemzetség birtokai voltak. Űj temetők feltárása fogja végülis eldönteni e nemzetség szállásföldjeinek kiterjedését. Az eredeti szállásföldek azonban hamarosan új tulajdonos, a király kezébe kerültek. A törzsi területek szétbomlása már röviddel a honfoglalás után megkezdődhetett. Erre mutatnak az azonos törzsi helynevet viselő települések régészeti leletei, főleg sírleletei. A hatalmat a törzsek vezető nemzetségei ragadták magukhoz. így a fejedelem számára főleg a hatalmas nemzetségfők letörése volt a cél, amelyek maguk alá rendelték a gyengébb nemzetségeket is. Az egyes nemzetségek letörésének időpontját a szállásföldjeiken megjelenő új köznépi temetők megnyitása jelzi. Hajdú-Bihar megye területén a X. század hetvenes éveitől lehet kimutatni olyan temetőket, amelyek nem hozhatók kapcsolatba az első foglalók népszaporulatával (Nádudvar-Töröklaponyag, való226. Tocik A., Slov. Arch. 19 (1971) 135-276.; Ua., Berichte über den II. Internationalen Kongress für Slawische Archäologie (Berlin, 1972) II. 351-56. 227. Ordentlich Iván szíves szóbeli közléséből ismerem. N. Chidosan-D. Ignat., SCIV 23 (1972/4) 553. 1. jegyzete 12 magyar sír feltárásáról szól. 239