A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

Feltételezte, hogy a bihari részen a magyarság kevés szláv lakosságot talált."

3 Azután, csupán a bihari és hencidai leleteket ismerve, nagyon gyér honfoglaláskori megtelepedésre következtetett. Ebből arra a tanulságra jutott, hogy az első megszállásnál hatalmas területek kerültek egy-egy törzs vagy nemzetség kezére. Hóman nyomán a vidék első megszállójának az Ond törzset tekintette. A honfoglalás utáni két-három évszázadot Jakó úgy próbálta meg áthidalni, hogy a viszonylag gazdag XIII. századi forrásanyagból, főleg a Váradi Regestrum adataiból kísérelt meg visszakövetkeztetni. És mivel sem ősi nemzetségeket, sem X. századra vonatkozó régészeti leleteket azaz adatokat nem talált, minden birtoklástörténeti következtetése a királyi várispánsághoz vezetett. Azaz a nemzetségek által meg nem szállt terület a király birtokává lett, s a bihari várispánság fennhatósága alá tartozott. Feltételezte, hogy Bihar vára körül alakultak ki az első telepek és a vidék benépesítése ebből a centrumból történt volna meg (még a Sárrété is!).

224 Sajnos, a Bihar vára körüli X. századi településkoncentrációra alig van adatunk. Az a néhány honfoglalás kori sír, amit ismerünk Biharból és Nagyváradról, nagyon kevés. A század eleje óta a kutatás nem is folytatódott. De ha többszörösére gyarapodott volna a Bihar körüli temetők száma, ez akkor sem lépné túl a jól kutatott, sűrűn megszállt területeken tapasztalt településsűrűséget. Jakó elképzelésének realitásához a mai település és lakosságkoncentrációra lenne szükség. Ugyanakkor megválaszolatlan az a kérdés, hogyan keletkeztek az ország különböző területein a X. század végén hirtelen feltűnő köznépi temetők? Ha ugyanis nem az első foglaló nemzetségek felszaporodó emberfeleslegei alapították az új településeket, akkor ezek valahonnan a foglaló nemzetség szállásterületén kívülről kerültek oda. Az új temetők azonban mindig köznépiek. Hol voltak köznépi koncentrációjú területek az ország közepén, ahonnan ez a jelentős mennyiségű ember elköltözött? Vagy inkább erőszakos áttelepítésről van szó? Az adott terület addig lakatlan volt? Ha ennek ellenére X. század eleji települések vannak ilyen temetők mellett, kik voltak az első telepesek? És hová lettek? Hol vannak a továbbélő IX. századi lakosság temetői? E kérdések egy része, sajnos, ma még a legkutatottabb területeken is megválaszolhatatlan. A megtelepülés két időbeli rétegét Hajdú-Bihar megye területén is meg lehet figyelni. Ezt természetesen a sírleletek alapján állíthatjuk. A korai települési réteghez tartoznak a klasszikus honfoglaláskori leletekkel jellemzett sírok és temetők, melyek közül néhányat nyugati és bizánci pénzek kelteznek a X. század első felére: Nádudvar-Mihályhalom Provencei Hugo pénzével (926-45), Hajdúsámson I. Romanosz és Christophoros pnézével (920-44), Biharkeresztes-Vasútállomás I. Berengár denárával (888-924) stb.

225 A köznépi anyaggal jellemzett temetők közül csupán Ártánd, Hencida és Magyarhomorog tartozik minden kétséget kizáróan a korai réteghez. Bizonytalanul sorolhatjuk be az első foglalás során megtelepült két csoport valamelyikébe a hajdúdorogi és a Derecske-Váradi Gerzson tanyáján előkerült leleteket. A megtelepülés második időbeli rétegébe tartozik a köznépi temetők és temetkezések zöme. De közülük csak a Nádudvar-töröklaponyagi temetőről állapítható meg, hogy a X. század utolsó harmadában nyílott meg. A többiről (Konyár, Berettyóúj223. Jakó Zs., Bihar megye 373. Hibásan értelmezte Richthofen B. cikkét (Arch. Ért.) (1923-26) aki Niederlevel vitatkozva éppen megkérdőjelezte e temetők szláv voltál: 224. Jakó Zs., Bihar megye 28-29. 225. RT 2 (1962) 372, 695, 90. tétel. 238