A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.
amilyent szinte kizárólag honfoglalás kori sírokból ismerünk. E településen kívül két X-XI. századi temetőt (és természetesen telepet) sikerült eddig találni, egyiket a Szabolcs, a másikat a Vincellér utcában. 213 A régészeti leletek tükrében tehát Debrecen IX. századi eredete kétségtelennek látszik, s az is bizonyos, hogy több településből alakult ki. A helynév eredetének kérdése azonban nem tekinthető lezártnak, mert török származás esetén is lehet honfoglalás előtti vagy utáni is. A különböző korú és eredetű települések egymáshoz való viszonyát Debrecen esetében nem ismerjük, mert összes leleteink szórványnak tekinthetők. Mégis úgy látszik, hogy a IX. századi helybeli későavar és hódító bolgár lakosság külön településeken lakott, s a honfoglaló magyarok is saját falvaikban éltek. Az egységesülés azonban már a XIII. század előtt létrejöhetett, hiszen a Váradi Regestrum és más források sem említik ezeket a településeket. 214 A IX-X. század településviszonyaira, a helyi lakosság és a honfoglaló magyarok kapcsolatára felvilágosítást adnak az olyan lelőhelyek (települések), is, melyeknek kerámia anyaga szoros kapcsolatot mutat a IX. század végi kerámiával és nevük IX-X. századi szláv személynévből alakult. Ezek közé tartozik (Nagy) Léta 215 , és (Hajdú) Bagos. 216 Mindkét falu határában olyan települések voltak a X. század elején, Léta esetében több is, melyeknek biztosan voltak szláv lakói is. Ide vonhatónak tartjuk a Bagos határában 1435-ben említett Rychehege silva határnevet. 217 Nem lehetetlen, hogy ez a mai Darabosheggyel azonos, ahonnan IX-X. századi kerámia került elő. A X. században alakulhatott ki Konyár és talán Pród. Előbbi lakói királyi lovászok lehettek, akiket szláv környezetük a magyar ,lovász' szó szláv megfelelőjével nevezett meg. 218 Pród neve nem tisztázott (jelentése homok), 219 környékéről. Hajdúböszörmény területéről IX. századi leleteket is ismerünk, melyek szláv lakosságra utalnak. X. századi, szláv személynévből alakult, ill. szláv személyneveket viselő településeinkről tehát kimutatható, hogy környezetükben élő, nem magyar lakosság nevezte el őket, ugyanakkor az is valószínű, hogy magukon a településeken is éltek szláv lakosok (Léta). Éppen ezért nehéz meghatározni azoknak a településeknek a lakóit, amelyekről kizárólag X-XI. századi sírleleteket is213. Sőregi ]., DMÉ 1936. 72.; Mesterházy K., DMÉ 1968. 66. 214. Két településtörténetileg fontos, de későbbi adatot e helyen kell megemlítenünk. Az egyik az Arany Bika szálló építésekor talált XIII. század végi éremleletet: Zoltai L., DJ. 1913. 15. Az érmek között V. István (1270-72) CNH I. 285 és 299-es veretei mellett bővebben le nem írt sziavon dénárok is voltak. A nyilván nem teljes lelet megmentett 76 darabja a korszak belső ellenségeskedéseivel, oligarcha-harcaival állhat kapcsolatban. Településre utaló leletek hiányában azonban nem tudjuk, hogy a XIII. század végén házak is álltak volna e területen. A másik adat a Siketnéma Intézet udvarán levő XIV-XV. századi temetőre vall. Egy sírból görög ? feliratos mellkereszt került elő. Sőregi ]., DMJ 1930. 48. Fényképét közli Balogh I., Debrecen. Bp. 1958. 11. E temető szomszédságában középkori templomnak és falunak kell lennie. Végezetül megjegyezzük, hogy a középkori Debrecenbe beolvadó két falut, Szentlászlófalvát és Szentmihályfalvát a régészeti leletekkel meghatározott települések egyikével sem tudjuk azonosítani. Mint lehetőség felmerül Szentmihályfalvának a Siketnéma Intézet környékére való lokalizálása. 215. Mező A-Németh P., i. m. 62. 216. Jakó Zs., Bihar megye 35, 202.; Kniezsa I., Kelet-Magyarország helynevei 270, 280. 217. Jakó Zs., Bihar megye 202. 218. Heckenast С, Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban (Bp. 1970) 107. 219. Kniezsa I., Magyarország népei a XI. században. I. m.: Szent István Emlékkönyv (Bp. 1938) II. 467.; Ua., Kelet-Magyarország helynevei 247. 235
