A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

terepjárás során megtaláltuk Ártánd kora Árpád-kori települési helyét. Az Árpád-kori teleptől délnyugatra fekszik a szigetszerűen kiemelkedő Nagyfarkasdomb - egy kb. 300 m hosszú és 70-80 m szélességű, egykor vízállással körülvett terület. A Nagyfarkasdomb nyugati harmadán (ma a biharkeresztesi határba esik) egy kb. 170-180 sírós honfoglalás kori (X-XI. századi) temetőt tártunk fel, melynek középpontjában rozettás lószerszámos előkelő női sír feküdt. A domb ártándi oldalán hasonló gazdagságú, de magányos, rozettás lószerszámos sír került elő.

207 A honfoglaláskori temető egyik sírja mellett, az első ásónyomban kis kézzel formált talpas tál alakú edény feküdt, amelynek ezideig csak Dinogetiából ismerjük párhuzamait. Ártándon a mai legmagasabb terepszinten a református templom, az iskola és a volt jegyzői lak fekszik. E teterületről viszont régészeti leleteket nem ismerünk. Csupán annyi biztos, hogy a templom körül egykor temető volt. Erre a temetőre a helybeliek nem is emlékeznek. Az emlékezetük szerinti régi temető a kastélytól (ma óvoda) északkeletre levő homokdombon volt. A mai temetőt pedig a múlt század végén nyitották egy másik dombon, a falutól északkeletre, a műút mellett (a sírásók a még betelepítetten rész alatt csontvázas temetkezéseket találnak, amelyek mellett csuprokat szoktak találni). A falu főutcája, a Rákóczi utca kiemelkedő dombvonulat gerincén fut, amely egy darabig nyugat-kelet irányban, majd a falu középpontjában észak-dél irányban ágazik el. A Rákóczi u. 10-12. számú és a vele szemben levő ház telkén is csontvázas sírokat találtak, az egyikben állítólag sisak volt. Rendkívüli szerencsénkre, Ártándról a XI. század második feléből van okleveles adatunk. A garamszentbenedeki apátság 1075-ös alapító oklevele szerint I. Géza király Ártándot, más néven Rikachi-t 120 háznép szolgával és a mellette levő szigettel együtt elajándékozza az apátságnak. Egy 1209-es pápai oklevél csak Rikácsi nevét ismeri: Richaz.

208 Az oklevélben szereplő sziget nem lehet más, mint a Nagyfarkasdomb. Erre nemcsak a felszíni formák és a régi vízrajzi viszonyok utalnak, hanem az is, hogy ásatási munkásaink a Nagyfarkasdombtól délre a határsávig terjedő, nagyobb felében mélyfekvésű, helyenként csak nádat és sást termő, szántatlan területet Szigetnek nevezték.

209 Ezeknek az adatoknak a birtokában megkísérelhetjük Ártánd településtörténetének fő vonalait felrajzolni. A IX. században az avar lakosság a falu központjától délkeletre levő dombra temetkezett. Faluja a legmagasabb térszinten, a mai falu központi részén lehetett. A bolgár hódítással a lakosság száma valószínűleg megfogyatkozott, de a település tovább élt. A bolgárok települése talán a mai falu alatt kereshető. Erre az időre tehető Ártánd Rikachi neve, amely bizonytalan eredetű. Tőle 2,5 km-re a szláv nevű Zomlin található. A honfoglaláskor egy magyar nemzetség telepedett meg Ártándon és környékén. A magyar falu a mai és egyben a IX. századi falutól délnyugatra alakult ki, temetője pedig saját falujától is délnyugatra, a „Szigetre" települt, melyet akkoriban teljesen körülfolyhatott a Körös egyik ága. A XI-XII. században is egymás mellett élt a két falu, a IX. századi lakosság Rikachija és a magyarok Ártándja, összeolvadásuk nem bizonyítható. A magyar faluban feltárt két földbeásott ház és a késő avar kori 207. Mesterházy K., DMÉ 1965. 62. A második rozettás lószerszámos sír 1973-ban került elő. Az Árpád-kori településre Mesterházy K., DMÉ 1968. 62.; Ua. Rég. Füz. 1/22 1969. 55. 208. Györííy Gy., történeti földrajz I. 595. 209. Mesterházy K., DMÉ 1965. 62. 233