A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Balla Lajos: Prosopographia Dacica (II.)

dott.

14 Caracalla 195-ben vette fel a Marcus Aurelius Antoninus nevet, Caesar-rá emelése (196 IV. 6.) már ekkor elhatározott lehetett, s a senatus az év végén D. Clodius Albinus-t a „haza ellenségének" nyilvánította.

1

' A csapatok most tértek vissza Keletről és megkezdődött a nyugati felvonulás előkészítése.

10 A dáciai alakulatok különítményei is ekkor kerültek ismét - bár részben csak rövid időre - állomáshelyeikre; köztük lehetett a legio V Macedonica vexillatio-ja is.

17 A 195-re datált potaissai felirat erre az időszakra helyezhető, tehát az év 2. felére ill. végére

19 - ekkor már P. Septimius Geta volt a III Daciae helytartója. Formálisan a dáciai legatio ugyan előrelépést jelenthetett egy rátermett szenátor számára,

19 Getanak azonban nyilván a félreállítást, egyfajta „száműzetést". így válik érthetővé a dáciai szolgálat feltűnően hosszú időtartama - ?194/195-?198/200 -, s az előbbieket támasztja alá, hogy Geta dáciai legatio-ja idején sem juthatott valóban jelentős katonai-politikai megbízatáshoz. Amikor az Alsó-Moesia-ban volt, a moesiai expedíciós sereget egyik legiolegatusa: L. Marius Maximus vezényelte Niger ellen (D. 2935), a dáciai áthelyezést követően pedig ismét egyik alárendeltje. Ti. Claudius Claudianus leg. leg. V Mac. leg. leg. XIII gem. (ld. lentebb) kapott megbízást a Clodius Albinus elleni hadjáratban a dáciai különítmények élén. Geta csak a polgárba« borúk lezárulása és Caracalla Augustus-szá emelése után hagyhatta el Daciát. Visszavonult Lepcis Magna-ba, újabb megbízatásáról ?204 végén bekövetkezett haláláig nem tudunk. 203. évi consulatusa, miután 202-ben Severus és Caracalla consules or dinar ii voltak, ismét csak merő formalitásnak tekinthető. Geta teljes háttérbe szorítását összefüggésbe kell hoznunk azzal a belpolitikai tisztogatással, amelyet Plautianus irányított a 2. parthus háborút követően.

20 L. Octavius lulianus.1 - Pályafutásáról és dáciai szolgálatáról az A. Stein által már idézett feliratokon kívül más ma sem áll rendelkezésre (CIL III 876, 1308 : 199 XII. 10-200. XII. 9., 1393, 14485a = D. 9179 i 201 - Potaissa, Ampelum, Germisara, Bumbesti).

22 A szenátor talán 199/200-ban vette át a trés Daciae kormányzását Septimius Getatól, s feltehető, hogy ő fogadta Septimius Severust 202 elején, amikor a császár végiglátogatta a katonai-politikai szempontból legfontosabb dunai tartományokat.

23 - Alföldy G. szerint a helytartó valószínűleg a hadrumentumi (L. Octavius Cornelius) P. Salvius lulianus Aemilianus - a neves jogász - családjából származott. 14. A. Birley, Sept, Severus, 174, 231. 15. J. Hasebroek, Untersuchungen zur Gescichte des Kaisers Septimius Severus. (Heidelberg, 1921) 84 skk. A. Birley, Sept. Severus, 144 skk, 172 skk, 189 skk. 16. J. Hasebroek, i. m. 81 skk, A. Birley, i. m. 189 skk. - AE 1941, 166. - A. Betz, Corolla memoriae Erich Swoboda dedicata. (Graz-Köln, 1966) 39 skk.: a galatiai sírfeliratot, amely 195 szeptember 3-ra datált, a legio X gemina parthus hadjáratból visszatérő katonájának emelték. 17. L. Ballá, ACUD 5 (1969) 135., Id., ibid. 6 (1970) 73., Id. DMÉ 1969-70, 94. 18. Fitz J., Arch. Ért. 88 (1961) 181. 19. Vö. A. Stein, Dazien, 100 skk. 20. Vö. HA vita Severi, 15, 1-7.; G. Alföldy, Fasti Hisp. 44, 208. jegyzet, A. Birley, Sept. Severus, 294 skk, no. 8. 21. A Stein, Dazien, 58 sk. - G. Barbieri, L'Albo, no. 389., G. Alföldy, BJ 168 (1968) 149., A. Birley, Sept. Severus, 351. 22. A feliratok egy nagyszabású építkezési programra utalnak a következő helytartók kőemlékeivel együtt. 23. Ld. Fitz ]., Arch. Ért. 85 (1958) 156 skk. Id., Acta Arch. Hung. 11 (1959) 237 skk, Bállá L., DMÉ 1969-70, 94 sk. Id., ACUD 6 (1970) 64. 203