A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Természettudomány - Sterbetz István: Kelet-magyarországi sztyepp-jellegű puszták fészkelő madárvilágának alakulása legeltetett és kaszáló hasznosításban
A legeltetés elhagyása következtében a fenti 15 fajból 9 elmaradt. Az Anas acuta, Vanellus vanellus, Limosa limosa, Galerida eristata, Alauda arvensis és Motacilla flava feldeggi viszont a felmagasodó fűtakaró adottságait is látszólag elfogadta, azonban hangsúlyoznom kell, hogy e fajok az új környezetben is mindenkor kikeresték a típusos élőhelyeik itt-ott még visszamaradt területfoltjait! A szikespuszta vízmentes kaszálóinak jellemző faunája: Perdix perdix, Coturnix coturnix, Otis tarda, Emberiza calandra. E négy fajjal szemben a további tíz már jövevény: Anas platyrhynchos, Anas acuta, Phasianus colchicus, Vanellus vanellus, Limosa limosa, Galerida eristata, Alauda arvensis, Motacilla flava feldeggi, Emberiza schoeniclus. Kiegészítésül megemlítem még, hogy a múlt században két, magas fűállománnyal jellemezhető klímasztyeppei faj, a Grus grus és Otis tetrax is fészkelt a magyar Alföldön. A daru hazai költési körülményei ismeretlenek, de a reznek kétségtelenül a száraz pusztai kaszálók madara volt. Vizsgálataim idején, a tárgyalt cserebökényi területen 1952 tavaszán zabvetésből került elő e fajnak utolsó fészekalja. Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk az alábbiakat: 1. A csupán néhány százéves múltra visszatekintő, másodlagos magyar füvespuszta táj sztyeppjellegű életterében kb. félannyi madár fészkel, mint a kelet-európai-ázsiai természetes sztyeppeken. A közös fajok száma mindössze kilenc. A két tájtípus faunájának összetétele elsősorban a magyar puszta eltörpülő területi arányai miatt különbözik. 2. A hazai pusztatáj változatos környezetében csak a száraz legelő és kaszáló tekinthető sztyeppjellegű élettérnek. A legelőt tíz honos és öt jövevényfaj jellemzi, a kaszálón viszont alig nnégy jellegzetes költőfajjal szemben a betelepültek száma tízre emelkedik. 3. Természetvédelmi szempontból kétségtelenül a háziállatok rendszeres tevékenysége révén sajátosan alakuló legelő élettere az értékesebb. A kaszálóhoz tartozó túzok egyetlen kivételétől eltekintve, a nemzetközileg is értékelt, jellegzetes pusztafaunát itt találjuk. A füvespusztát jellemző növénytársulások hasonlóképpen a hagyományos legeltetés közvetlen függvényei. Ezért fölöttébb kívánatos, hogy a napjainkig megmaradt, jellegzetes sziki legelők további sorsának eldöntésében a legmesszebbmenőén tekintetbe vegyék e hangoztatott szempontokat. IRODALOM Bodrogközy Gy. (1965): Ecology of the halophylic vegetation of the Pannonicum. III. Results of the investigation of the solonetz of Orosháza. Acta Biol. Szegediensis XI. fasc. 1-2. 3-25. Festetics A. (1970): Einfluss der Beweidung auf Lebensraum und Tierwelt am Neusiedlersee. Zool. Anzeiger, Bd. 184. H. 1/2. 1-17. Koppány T.-Wolcsánszky, S. (1956): Biozönologische Untersuchungen im Insektenbestand der Wiesentypen des Hortobágy. Acta Zoologica, Budapest, Tom. IL fasc. 4. 359-378. Stegman B. (1955): Endemizm v avifaune evraziszkij sztyepej. Pamjati Akademika L. Sz. Berga, Moszkva, 403-420. 169