A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

Fontosabb szerephez az általában kialakuló gyomtársulásaik révén jutnak. E miatt, mint a téli idők kedvező táplálkozóhelyein, főként a pintyfélék magevő fajai gyűlnek össze rajtuk. D) Az emberi települések (tanyák) és azok közvetlen környékének, madárvilágát a legerősebb kultúrhatások formálták sajátos összetételűvé (11. kép). Az ember társaságát kereső fészkelők egy részének maguk az épületek adnak költési lehetőségeket fali üregeik (verebek, barázdabillegető, rozsdafarkú, búbosbanka), kéménynyílásaik (csóka), nádtetőik vagy padlásterük (kuvik, lásd 12. kép) formájában, de az ereszaljak, istállók mennyezetének fecskéi is idetartoznak. Az itt költő fajok természetesen a közelben található táplálékforrásokat használják fel élelmük megszerzésére, de ugyancsak a ház körüli hulladékokkal, magvakkal, istállók rovarvilágával élnek a közvetlen környék fészkelői is (balkáni gerle, szarka stb.). Érdekes megfigyelni épp a szarkák települési sajátosságait a tanyák szomszédságában. Ez a meglehetősen óvatos madár az épületek bizonyos körzetét, szinte gyűrűszerűén szállja meg fészkeivel, számítva az elszórt állati takarmányok, kidobált ételmaradékok adta táplálkozási lehetőségekre. A nagyfokú zavartság miatt a közeli bokrosok lakóinál a fészkelési magasság növekedése tapasztalható. A gyerekek és a kószáló háziállatok az okai, hogy hiányzanak a földön költő fajok. Üresek a legtöbb tanya mellett megtalálható vizes területek is, amit az azokat bújó sertések, víziszárnyasok tevékenysége magyaráz meg (lásd 20.* kép). A hidegre forduló idők alatt a viszonylagos védettséget, de méginkább a valamilyen formában mindig megtalálható élelmet kereső fajok (gerlék, cinegék, szarkák, varjak, egyes vonulók stb.) tömege húzódik a tanyák köré. Ilyenkor szinte csak itt találkozhatunk madarakkal, az erdő legnagyobb területein csend ül. E) Végezetül, mielőtt a megfigyeléseinket összefoglaló faunalistát nyújtanánk, az egy éh kultúrterületek kategóriájába sorolt, csökkent fontosságú élőhelyeket említjük meg. Ide tartoznak a csatornákat kísérő magaskórósok (lásd 4.* kép); és az árkokon épült hidak alja, melyek üregeiben veréb, vagy barázdabillegető költhet. HALAP MADÁRVILÁGÁNAK FAUNAKATALÓGUSA A területről leírt madárfajok jegyzékét saját megfigyeléseink és az azokat kiegészítő irodalmi adatok alapján szerkesztettük meg. Tekintve Haláp erdeinek óriási kiterjedését (4604 ha), nem állíthatjuk, hogy ez a felsorolás teljes, hiszen e tekintélyes nagyságú erdőséget elegendően hosszú időn keresztül ismételt kiszállásokkal átfogóan szemmeltartani a legnehezebben megoldható feladatok közé tartozik. Nem is szólva arról, hogy egy területen némely species sokszor évekig sem fordul meg, vagy ha igen, gyakran csak rendkívül rövid ideig tartózkodik ott. Ilyenkor aztán - érthetően - szerencse kell ahhoz, hogy jelenlétét regisztrálhassuk. E fajok hiánya a listában azonban a vidék madáréletéről rajzolható képet csak a leghalványabb, mondhatni jelentéktelen vonásaiban érintheti. A faunakatalógus összeállításában a tömörség mellett azt a célt is igyekeztünk elérni, hogy ugyanakkor minél több információt is közöljünk a területen megfigyelt madarakról. Ezért az alább megmagyarázott jelkulcs szerint betűkkel, számokkal és egyéb módon rövidítve megadjuk az egyes fajok faunatípusát, előfordulásának érté150