A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

A kialakulni nem képes egyensúly miatt évente változik a madárvilág összképe. Benne viszonylagos állandóságot csupán a rigók (énekes- és feketerigó) mennyisége és településmódja mutat (lásd 3. kép). D) A többé-kevésbé természetes eredetű tölgyesek eredeti formában már aligha található másik típusa a pusztai tölgyes (Festuco-Quercetum roboris). Füves tisztásaival, ligetes megjelenésével jól felismerhető változatos élőhelyeket ad (lásd 8* és 9.* kép), ám fészkelői számában jócskán elmarad az előzők mögött (lásd 6. táblázat). Egyedül a földön költő fajok mennyiségében versenyez azokkal, ami jellegének egyenes következménye. Kis bokrosai (leginkább Crataegushól) szétszórt foltokra korlátozódnak, s a bennük uralkodó tövisszúró gébics jelenlétével magyarázható az egyéb cserjelakó madárfajok csökkent előfordulása (lásd 4. kép). 3. kép. Feketerigó (Turdus merula L.) fészke, melynek alapját a madár sasharaszt leveleiből rakta 141