A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

része is (legalább fiókanevelés idején) jelentős hasznot hajt rovarpusztításával. (L. 4. táblázat.) 4. táblázat. H alap fészkelő fajainak %-os megoszlása táplálkozási típusok szerint Növényevő 7,59 Húsevő 64,56 Vegyes táplálkozása 27,85 Összesen 100,00 Nem is gondolnánk, mennyire szolgálja az ember érdekeit a madárvédelmi szempontok figyelembe vételével gyakorolt helyes erdőkezelés! A részletes élőhely-leírásoknál nagyjában a 3. táblázat kategóriái szerepelnek megfelelő sorrendben. Sokrétűsége miatt azonban a legfontosabb egységet, a fás vegetáció néven összefoglalt biotóp-komplexet természetszerűleg típusaira bontva tárgyaljuk. A nyíltvizes biotópok, bármily jellemző vonását adják Haláp sajátos arculatának, madarakban ma már a legszegényebb élőhelyek. Botanikailag a Potametea minden tekintetben leromlott növénytársulásai jellemzik őket. Kiterjedésük is elenyésző, emellett csaknem valamennyi mellé emberi település épült. A tócsák alkalmasak az extenzív állattartás vízigényének fedezésére (1. 20.* kép). Az ember tevékenysége és elcsatangoló háziállatai miatt nincs zavartalan lehetőség az amúgy is nagyobb teret és fokozottabb nyugalmat igénylő vízi madárfajok költésére. E foltok csupán vonulásidőben jöhetnek számításba néhány madár ideiglenes tartózkodási helyeként. Az itt megjelenő fajok a fauna képét általában nem jellemzik, azonban néhány, a növényekkel borított vizes területen fészkelő madár idetartozhat, mint táplálkozó. Ezek azonban, főbiotópjukat tekintve inkább a következő csoportba sorolhatók. II. A valamikor jóval nagyobb területeket borító nádas-, gyékényes lápfoltok (általánosságban Phragmitetum) - ma már minimálisra zsugorodott - késői utódaiban (1. 6.* és 7.* kép) több olyan faj is költ, amely a korábbi időkben minden bizonnyal jellegzetes tagja volt a terület avifaunájának. E helyeken általában minden évben - legalább fészkelési időben - megmarad a víz, a növényzetet sokszor nyíltvízi zónák határolják. Az ilyen mocsarak sűrű növényzete a víz védelme alatt őrizte meg a nedves élőhelyek madáregyütteseinek néhány tagját, melyek alkalmazkodóképességük folytán el tudják viselni a kultúrhatások itt is ható zavaró tényezőit. Szintén csekély kiterjedésük és valamennyire mindig bolygatott voltuk miatt kevés lakójuk van ugyan (a fészkelők mintegy 7,6%-a költ itt, 1. 3. táblázat), de a távolabbi száraz erdőkhöz képest e foltok itt igen jellemző szerepűek. 136