A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

A huszonnyolcadik életnapon (39. kép) sűrűn hallatják már az öreg madarakéhoz hasonló hívogató hangjukat: csiricsip, csricsip, csrücsüp. Az orrlyukakra boruló apró, serteszerú tollacskák jól kivehetők. A harmincnegyedik életnapon a tökéletes mozgáskészség birtokában magatartásuk óvatosabb, vadabbakká válnak. A harminchetedik életnapon: az ötödik élethetet is betöltő fiatalok már semmiféle segítségre sem szorulnak, táplálékszerzés vagy helyváltoztatás terén. Ebben az életkorban képesek arra, hogy viharos erejű széllel szemben kitartóan repüljenek, amely teljesítmény még az idős példányok esetében is figyelemreméltó. A két költés fiókáinak viselkedésében észrevehető különbség van. Az első költésből származók gyakran még repülős korukban is összetartanak, és szelídebbek, mint a második költésbeliek. Ennek magyarázatául az szolgálhat, hogy az utóbbiak a fészek elhagyása utáni napokban sőt hetekben is jobban kapcsolatban maradnak az öregekkel. Ezért azután óvatosabbak, bizalmatlanabbak lesznek, míg az előbbiek, tekintettel arra, hogy az első költés után nem sokkal indul a második - az öregekkel való kapcsolata csak rövid időre szorítkozik. Amint azt a méretadatok is bizonyítják, a fiatalok teljes fejlettségüket kb. az 5. élethéten érik el. A táblázat megtekintésekor kiderül, hogy a teljes fejlettséget elért fiatal méreteiben az idősekhez képest elmarad és azokat csak az első vedlés után éri el. Érdeklődésre tarthat számot az egyes kézevezők növekedésének jellegzetes módja, sorrendje, amely az egész szárnyformára kihat. Amint azt a 10. ábra mutatja, a lekerekített ,,nem-vonuló madár" típusú szárnyalak néhány hét 39. kép. A 28 napos székipacsirta fiókán jól látható a hát tollainak összhatásában pettyes, gyöngyszerű mintázata. (Szerző felv., Hortobágy) 60