A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

aláról tekinti át Szombati-Szabó egész munkásságát; így módosabban minőíthet, s nagyobb távra ki tudja mérni fejlődési lehetőségeit: „LegrokonszenveэЬЬек nekem a Szombati Szabó István versei, mert ígérnek. így, ahogy vanak, dagályosak, cifrák, Ady-ízűek, Oláh Gábor akarásúak, de találok bennük zép és erős sorokat. Ma még nem átall leírni ilyen képzavart: »Tíz ujja, mint z, hosszú vézna pókláb, merészen, kányaként csap le reájok«, ma még olyan zeretőt kíván, »aki véremben nászolni akar«, ma még olyan mámorral élvezi nagybetűt, mint akár egy, annak idején a renaissance-tól elkapott ifjú poéta mythológiai nevek halmozását, de ha tisztul a látása és erősbül az ízlése, szép trófákat fog írni, méltókat néhány előlegzett szép sorához . . . Még sok-sok zenvedés, sok-sok munka, s Szombati-Szabó István jó poéta lesz."

55 Részben a Nyugat kritikája, de meg az időközben elnyert méltóság, s fő2g annak nagy lehetőségei - a Debreceni Főiskolai Lapok főszerkesztői tisz2 - egyelőre feledtetik vele - ideig-óráig legalább - a sérelmeket. Egyéb pubikálási lehetőségeit befagyasztja - még néhány verse jelenik meg a Debreceni [épes Kalendáriumban

56 - s csak a szerkesztés munkájának él. Azonban hamaosan csalódnia kell a Kollégiumban, az oktatói karban, sőt nem egy esetben zokban is, akik nagy lelkesedéssel eddig támogatták: diák- és író diáktáraiban. A Kollégium falain belül a belvillongások tanár és diák között ekkor csapLak utoljára fel magas lánggal, aztán már csak füstje marad kujtorogni. A hajlani, nagy múltú diákönkormányzat utolsó fellegvárai a két önképezdei egylet naradt, s mindeddig erősnek látszottak megvédeni a diákság lelkes irodalmi kezdeményeit kifelé - tanárok és nagyközönség felé, bévül pedig meleg otthont lyújtani. Liberálisan és autonóm módon. Azonban csak addig, ameddig az ifjúág belső élete is, légköre, ízlése megfelelt a külső környezetnek. Midőn irolalmi ízlése megoszlik modernek és nem modernek között, midőn az önképzőkör falain belül feszültség jön s tartósan létre, a magasabb atmoszférájú helyől friss szelek áramlása indul az állottabb, a hígabb felé a tanári kar - válaszként rá - ostromolni kezdi a diákönkormányzat maradék bástyáit. Kiderül, íogy nem is olyan erős ez a vár, kiderül, hogy az önképezdék csak a tanári kar ótékonysága, hogynem kegyéből állhatnak, kiderül, hogy ez a donzson nem is valóságos - délibábtorony - ködből levők a falai. Elébb a vezetőtanárok igyekeznek intenzívebben beleszólni a vezetésbe, aztán állást foglal - a körökkel izemben - az egész Kollégium nevében az Akadémiai Tanács. Az összeütközésre jó ürügy volt a két társaság jubileuma, melyet az ifjú;ág együttesen, nagy ünnepély díszes keretében kívánt megülni a Csokonai színházban, s amelyre invitálják a két körből elszármazott országos hírű nagyságokat. Díszes almanachot is nyomatnának, aranykönyvet, az egykori jelesek úkotásaiból összeállítottat. Kiadnák, megírnák a körök történetét - az irodalni társaságét Szabó István. Már küldöttség is jár fenn Pesten, megfordulnak a protestáns íróknál és művészeknél, kiadókkal is folyik a tárgyalás, az Akadéniai Tanács azonban hajthatatlan: anyagi és erkölcsi megfontolásokból sem az Innepély megtartását, sem az emlékkönyv kiadását nem engedélyezi. Az ítélethozatal erős reakció volt arra a közhangulatra, mely az ifjúság vezető szellemi slitjében uralkodott a Nyugat debreceni látogatása idején.

57 55 Tóth Árpád: Szomorú füzek alján. Nyugat, (1909) I. 508-509. 56 Halál, Messiások, Pók, Annak a leánynak с verseit lásd DKK/1909.; Öregség, Felelet, Napimádók с verseit 1910. 57 Értesítő, 1909-10/186-187.; Levéltár, XLIX. - 22. MIÖT-okmánytár VI/74-77.; Válság. DFL. 1909-10/46-47.; s Erdős József közlését. 50 Déri Múzeum évkönyve 465