A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

Pedig Szombati világosan beszél, s jó iránytűt ad az olvasó kezébe. A ciklusokat logikai s kronológiai sorrendbe állítja, a versek alá pedig megírásuk, s első megjelenésük idejét is odaírja. A könyv három fejezete így élesen két részre válik el: a szabadító Széfa-szerelem verseire, majd a második két ciklusra, melyek kronológiailag követik az elsőt, de summázat szempontjából is meghaladják. Ez utóbbiakból kiderül, hogy a két vonatkozás - Szombati egyéni élete és a magyarság sorsa - immár elválaszthatatlan egymástól. Debreceni születésű volt, az ős Debrecen homokján gyökérzett szívós akác - soha nem tudta megszokni az új telepítést. Soha nem tudott ez az arisztokrata lélek belenyugodni abba, hogy hatalmas, széles körű européer műveltségével vidéki lakokba vonuljon. Mindig lázadt ellene: hatalmas élet- és sikerszereleim élt benne. De - s ez benne az emberi nagyszerű - vállalta minden körülmények között mind papi hivatását, annak legpontosabb elvégzését, a missziói egészségromboló munkát, mind a vidéki költő szomorú sorsát, aki az élet forgatagától, irodalmi hatásoktól távol, csendes magányában, visszahúzódva alkot. Bátor vágyott mindig viszsza ősi pátrájába is: ott minden vágyát teljesülni vélte látni.

8 Helyzetmérő, számadást készítő verseinek sorát az indulni készülő ember búcsúzkodása nyitja, mely 1918. decemberéből keltezett, Resicabányán. Hosszít ideig nern követi újabb. Csak a nyugalmas életviszonyok biztosítják számára a visszapillantás távlatát és lehetőségét. A féktelen életszerelmet, a májusi hozsanna életörömét csendes, őszi hangulat váltja fel; hangulat ősz felé, a délutánok csöndje, a vidék magányának érzékeltetése (Délutáni szieszta, Hangulat ősz felé, Tél-utó stb.). Ezekből a hangulatokból nő ki az őszi kert példázata, mely természeti-költői képben allegorikusán saját - általánosabb értelemben a magyarság sorsát fogja össze: „Tarlott gyümölcsös kertben őszi fák, Kis vézna fák, mondjátok, ugy-e féltek? A vén fákkal beszéljetek csak, Mert ugy-e, nem reméltek? ök már tudják, hogy nem örök a tél. Az Isten ujja csak egyet legyint. Felleg eloszlik, nap süt, jég elolvad, S tavasz lesz megint. Csak álljatok, mint előőrsök itt. Didergő posztján egy új kikeletnek: Üj ég lesz majd itt, föld is, lomb is új, És más dalok születnek." (Beszélgetés hervadt őszi kerttel) A Magyar Nép című lapban megjelent vers a kötetben átütve, kihúzva: az ügyészség államellenes izgatás miatt közlését nem engedélyezi. Két évig húzza-halasztja a bíróság a vers felett tartott vagy tartandó áldozati port. A költőt vizsgálati fogságba zárják, kéziratait elkobozzák, lakásán házkutatást tarta8 Dsida Jenő: Néma harang az őrtoronyban. Jegyzetek Szombati-Szabó István költészetéről. Erdélyi Helikon, 1934/758-764. és Vita Zsigmond: Szombati-Szabó István. Erdélyi Helikon, 1941/193-199. 452