A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

ról parókiára, apró, számtalan harcai hivatali feletteseivel, szolgálati elöljáróival, a papi pályán induló kezdő nehézségei. Hiszen az iskola úgy bocsátja el: nagy idealizmussal, de csak kevés gyakorlatra való képességgel. Szeretné pedig jól megállni helyét, s hasznosan segíteni a lelkek nevelését, de az ellenálló közeg, s a helyzetéből folyó szegénység évekig csendességre, majdcsak némaságra kárhoztatja: elhallgat a költő. - Mert kettős én dolgozik benne. A poétáé, aki minden forradalmas újért lelkesedik, s a konvenciót nem ismerő, egyéniséget mindenek fölé helyező, s a konvención változtatni igyekvő, mert velük számolni kénytelen reformátor lelke, mely épp a maga individuumát tekinti semmisnek a szolgálat ügyében. Tüz és még nagyobb láng a kettő, s nehogy elemésszék, egyiket oltani igyekszik. - Kevés sikerrel. Vándorlásai községről községre, a lázadó újért lelkesedő, s magának szép karriert, s méltán képzelő prédikátort is porig sújtják: most lelkészi hivatását akarja odahagyni, élednek poéta-ambíciói. - E vívódások előzik skóciai útját, ösztöndíjas tanulmányait ottani theológiákon, ahol szükség szerint lesz hívővé. Ellenkező végletbe esik itt: a prédikátorok purizmusával igyekszik megtisztítani mindent az egyházon és szellemi életünkön belül. Hazajötte után isimét vándorolgat: nem kap biztos állást, a mindennapi kenyér gondjai gyötrik. Közben kitör a háború, újabb verseskönyve jelenik meg: egzisztenciális helyzetében egyik sem hoz lényeges változást. Mint segédlelkészt, hosszas instanciázások nyomán veszik csak fel a tábori lelkészek sorába is, jóllehet keresi a veszélyt, s nagy benne a felelősségtudat. Szinte tábori-lelkészi behívójával egyidejűleg azonban meghívást kap egy délvidéki, KrassóSzörényben levő kis parókiára, missziói lelkészállásra. Igaz, csupán beköszöntőjét tarthatja meg - azonnal katonai szolgálati helyére kell indulnia - mégis a van hová visszatérni tudata biztonságot, a szebb, s nyugodalmasabb jövőét nyújtja.

2 A háború alatt természetszerűleg kerül lelkipásztori feladata, hivatása előtérbe. Mint sátoraljaújhelyi segéd- majd mint tábori lelkész prédikációs köteteket jelentet meg, miknek témaválasztása arról tanúskodik: milyen erkölcsi kiállással élt írójuk. Minden egyes darab merész tiltakozás a humánum nevében a háború ellen. De minden egyes darab gondosan írt, magas szintű irodalmi alkotás egyúttal. Kristálytiszta logikájuk, nagy nyelvi szépségük nemcsak egyházi, de egész XX. századi szónoki irodalmunk értékes darabjai közé sorolják:

1 Költészetében - mint téma - a háború nyom nélkül való. Verstémáit alighanem lírai prédikációiban, imáiban élte meg, vagy - s ez sem látszik lehetetlennek - a nagy súlyú élmények nyomása alatt a lélek kérgesebbé vált. De a háború szomorú viszonyai között felfakadnak benne egy szép szerelem élménysebei egy bosnyák szépség, Széfa asszonyért Grazban, 1917-ben, számára a viszonylagos nyugalom és béke állapotában. S ezzel mintegy harsogóan hirdeti a békét. Milyenek ezek a versek? A világégés borzalmai között fel-felkiáltó, a mindennapi robot, a társadalmi konvenciók kordonába állított, s közéjük szorult költő őrülettel határos, mámoros kitöréskísérletei; az állandó halál-lebegésben felszabadulása az életnek. 2 Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára. (Levéltár.) I—II. B. D. 544/916 és 988/916. 3 A halál szérűjén. (Bp. 1916.) Ne szégyeljük őt. (Bp. 1917.) Ó seregeknek istene. (Bp. 1917.) Éljen a király! (Debrecen, 1917.) 450