A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

18. kép. Székipacsirta fészek építésének első szakasza: a gödör kikaparásának kezdete. (Szerző felv., Hortobágy) kisdiónyi talajdarabokból, kimosott gyökértorzsákból, juh, ló és marhatrágya darabjaiból, kékmoszat kérgezte iszaplemezekből tevődik össze. (26. kép.) Találhatunk nagy, jól megépített, de ugyanolyan gyakran kicsi, lazán összerakott, hanyagabbul szerkesztett bástyát is. Az építőkövek száma igen eltérő lehet, 10-15 darabtól 100 darab körüli mennyiségig. H. de Balsac szerint az egyes építőkövek oly szorosan összeépülnek, hogy egy esetben úthengerlő gépnek a fészken való áthaladásakor a tojások épen maradtak. Néha teljesen hiányzik és ez különösen meglepő olyan fészeknél, amely közelében egyidőben a fajtárs bástyával rendelkező fészkét fedezzük fel. Talán a fiatal madarak nem építenek eleinte? Ugyanakkor pacsirtánkkal együtt, vagy ahhoz hasonló környezeti viszonyok között élő más madárfajok fészkénél is fellelhető hasonló bástya. Ilyet észlelt Makatsch Macedóniában a sárgabillegető fészkénél, Poszlavszki a Kaspitó körül a keleti rövidujjú pacsirtánál, magam a mezei pacsirtánál figyeltem meg a Hortobágyon. Emellett azonban különböző Oenanthe, Ammomanes és más, főként sivatagi fajoknál is számosan megfigyelték. A bástya épülése a földmunkával egyidőben már megkezdődhet, ritkán a gödör elkészültekor már ez is készen áll. (27. kép.) Ilyenkor a tojó által kikapart talajmorzsák is felhasználásra kerülnek. A nagyobb darabokat azonban a tojó a revir legkülönbözőbb pontjairól szedi össze és csőrében hordja azokat a fészekhez. Nem ritkán a fészek elkészülte után kezdi csak építeni. Ami az építmény jelentőségét és funkcióját illeti, számos elképzelés és feltételezés látott napvilágot. Egyesek szerint az erős szél ellen, mások szerint az elöntés vagy a rabló természetű gyíkok és kígyók (ahol ti. vannak) ellen nyújtana védelmet. Az uralkodó széljárás 41