A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet, Iparművészet - P. Brestyánszky Ilona: Debreceni ötvösművek Csongrád megye egyházaiban

ván leányának ajándékozott művészi becsű metszett köves aranygyűrűjének mesterét is ifj. Büttösi Istvánban sejti. A gyűrű történetét Weszprémi: „Magyarországi elmélkedések" с Pozsonyban 1795-ben megjelent könyvének 134135. lapján ismerteti. A gyűrű hazai aranyból és hazai gyöngyből készült, köve Szőnyből előkerült római lelet. Az aranyat a Szepességben Teplic városánál találták 1772-ben. W. J. egy darabot kapott belőle barátjától, Liedman Sámuel szenátortól.

31 W. az aranyszálból leánya Zsuzsanna számára „idevaló ötvösmester Büttösi Sámuel által szép mesterséggel gyűrűt csináltatott. Megmaradott darabocskája az aranyszálnak - írja W. J. - még mai napon is házánál, a ládában hever. A gyűrű Zsuzsanna leánya halála után vejénél. Ormós András szoboszlai prédikátornál maradt. Különös nevezetessége a gyűrűnek W. szerint 1. hogy a feljebb említett teplici híres aranyból formáltatott; 2. hogy a benne levő drága rubintkövet Szőnyön a rómaiak hajdani Poeonia nevő városának romjai közt találták, ő pedig azt Vali István almási prédikátortól kapta ajándékul. A kőbe Hygieia-nak, Aesculapius leányának képe van mesterségesen felmetszve; 3. a kő két végére Derecskén a Kék Kalló vizében talált, de orientális gyöngyökkel vetélkedő jóféle gyöngyök vannak berakva." Miután Büttösi Sámuel a kutatók szerint

32 nem létezett, valószínű, hogy Büttösi István készítette a híres gyűrűt. Büttösinek jó formaérzékét, biztos kezét és nagy technikai tudását a Debrecen körüli ref. egyházak között számos helyen (Tiszaszőlős, Békésszentandrás, Hajdúszoboszló, Geszt, Balkány, Nagyvárad) megőrzött emlékeken, a Debrecenben a kincstáron kívül a Déri Múzeum ún. „szőlőfőseriege", és a ref. kórháztemplom áttört nódusú serlege is őrzi (1778). Ehhez az áttört nódusú serleghez áll legközelebb stílusban a hódmezővásárhelyi gör. kel. templom áttört díszű örökmécse, mely 1770-80 körül készülhetett, mert a nyugodtabb formaadásban és a díszítőelemek elmaradásában az uralkodó kései barokk stíluselemek lehiggadása érezhető. Debreceni hitelesítő jegye szerint ugyancsak Debrecenben készült a hódmezővásárhelyi ref. ótemplom kerek, simaperemű kenyérosztó tányérja 1799-ben. A debreceni ötvösség hanyatló periódusára utal a hódmezővásárhelyi ref. ótemplom sima, ezüst kenyérosztó tányérja, mely hitelesítő bélyege szerint Kápolnási Imre műhelyében készült 1836-ban. A debreceni születésű aranyművest 1830-tól 1860-ig emlegetik.

33 Zoltai kutatásai jómódú ötvösnek valószínűsítik. Eddig csupán evőeszközeit ismerte a kutatás, melyek részint magántulajdonban, részint (egy merőkanál) a debreceni Déri Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak.

3

' Sajnos, a hódmezővásárhelyi ref. ótemplom jóarányú, sima tányérkája sem árul el jóval többet mesterünk képességeiből. A Csongrád megyei egyházak ötvösanyagának legkésőbbi debreceni emléke a kiskundorozsmai rk. templom aranyozott ezüstkelyhe, mely 1843-ban készült. Mester jelzése kivehetetlen, stílusjegyei az empire hagyományok mellett a kehely formájában, főleg a rokokó kartusokkal., búzakalászokkal és szőlőfürttel díszített kupakosáron a barokk és rokokó elemnek felelevenítését mutatják. A kehely a kor átlagos színvonalán mozog. 31-32 Zoltai i. m. 21 33 Zoltai i. m. 28 34 Kőszeghy i. m. 97 24 Déri Múzeum évkönyve 369