A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet, Iparművészet - P. Brestyánszky Ilona: Debreceni ötvösművek Csongrád megye egyházaiban

a tény is, hogy körükből többen városi vezető tisztséget viseltek, szenátor, esküdt bíró, sőt főbíró is volt közöttük, 1617-ben Szegedi Gáspár személyében.

17 A 66 tagú városi tanácsban az általában 10-15 mestert számláló céh tagjai közül minden évben egy-két, néha három-négy sőt hat mester is a szenátus, egy tagja pedig a 12 tagú esküdtbírák testületében szolgálta a város ügyeit.

18 A céhszabályzat szigorúan megszabta az ötvösök életmódját, a legapróbb részletekig körvonalazta jogaikat és kötelességeiket. A legrégibb írott debreceni ötvöscéhszabályzat 1557-ből való, az akkori debreceni bíró, Bakóczi István hitelesítésében, aki a törökök elől Kecskemétre menekült szegedi ötvösök kérésére Kecskemét városának elöljáróival egyetértve a debreceni ötvöscéh törvényeit kérte kölcsön, hogy az ötvösök azok szerint rendezzék be életüket. 1598-ban ezeket a céhszabályokat Zsigmond fejedelem engedelmével a városi tanács által megújíttatták, kibővíttették, hogy azok „noha nem midőn részeiben régiek maradtak, de nem szintén újak is".

10 Ezeket az artikulusokat Habsburg Rudolf 1600 március 15-én megújította. A céhszabályok gondosan körülírták a céhremek, a mestermű követelményeit is. Az 1557-es törvény egy pecsét, egy drágaköves aranygyűrű és egy „közönséges magában való pohár" elkészítését követeli meg a remekelő új mestertől. Az 1598-as törvény a követelményeket felemeli, mert „egy szép öszvejáró aranyos kupa, egy aranygyűrű, szép drága szinös kűvel, mely nyolc szegú és helymős pecsét, de nem rostélyos és nyitott helymős legyen."

20 A céhtörvények megszabják az árakat is. így oklevelesen is igazolódik a debreceni ötvösök minden ötvösműre kiterjedő széles skálája, ami a hagyatéki leltárakból is kitűnik, mert ismer aranyozott és aranyozatlan kupákat, kannákat, tálakat, tányérokat, poharakat, szablyákat, pallost és „ehöz hasonló huszári műveket", „lóravaló öltözeteket", az ékszerek minden fajtáját, „virágos, gyöngyös, zománcos ezüstműveket", „az milyenek kapcsok, pártaövek, etc. kik ez előtt való üdőkben nem voltak használatban az mint most kezdettek és naponként az embörök gondolnák". Készítettek ezenkívül „veritékös poharakat" és öntött ötvösműveket.

21 A törvény azt is megparancsolta, hogy „mivel jel nélkül kiadni, avagy árulni nem szabad, mindön készített műre az ötvösmestör az ő saját nevét felmesse, vagy üsse fel giráig valóra" . . ,

22 A nagy gazdagságból fennmaradt viszonylag kevés debreceni ötvösművön, valamint Tar András debreceni ötvöslegény mintarajzkönyvének lapjain, melyet özv. Arkossy Lajosné 1915-ben a Kolozsvári Erdélyi Múzeumnak ajándékozott, a XVII. és XVIII. századi debreceni ötvösség forma- és mintagazdagsága, sajátos helyi változatának kialakulása és megizmosodása vázlatosan nyomon követhető. Az ananászalakú hólyagos serleg, a harangvirág serleg helyi változata és a fedeles füles kupa, a debreceni református kincstár sajátosan a debreceni ötvösség forma- és mintakincsét jelentő nagy kannája a falazatot tartó díszes oszlopokkal, melyek először a debreceni Nagytemplom Zólyomi Dávid fedeles füles kannáján,. Szegedi Márton kezeművében jelennek meg 1631-ben (egyszerűbb példánya a kistemplomban). Ezek a művek, főleg a 17-18 Zoltai i. m. 41 19 Zoltai i. m. 32 20 Zoltai i. m. 35-36. „Helymős" pecsét Ballagi, Kmetty, Nóvák és Zoltai szerint címeres. 21 Zoltai i. m. 36-37. 22 Zoltai i. m. 38 364