A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet, Iparművészet - P. Brestyánszky Ilona: Debreceni ötvösművek Csongrád megye egyházaiban

P. Brestyánszky Ilona Debreceni ötvösművek Csongrád megye egyházaiban A három és fél évszázadon át virágzó, nagyhírű debreceni ötvösség kisugárzási területe a XVII. és XVIII. század folyamán meglehetősen nagy volt. Magába foglalta nemcsak Debrecen közvetlen környékét, a Hajdúságot, Tiszántúlt, a Kőrösök vidékét Nagyváradtól Sarkadig, hanem északon Tokajhegyaljára, délen pedig a Maros vidékére is kiterjedt egészen Makóig. Miután Debrecen a XVI. század közepe óta magyar „kálvinista Róma'" volt, érthető, hogy a debreceni ötvösség emlékeit az egyházaknál főleg a református templomok kincsei között találjuk meg. Bár Zoltai Lajos 1937-ben széles körű kutatáson alapuló munkájában az 1937-ig ismert összes debreceni ötvösművet feldolgozta, az új tipográfiai kutatások a felvázolt kép körvonalait a felbukkanó művek tükrében még élesebben rajzolják meg. Csongrád megye iparművészeti kincsei között az 1954-es felmérés alkalmával a hódmezővásárhelyi ref. ó- és újtemplom, a makói ref. templom, a hódmezővásárhelyi görögkeleti templom és a kiskundorozsmai rk. templom liturgikus edényei között szerepelnek debreceni ötvösművek, amelyek eddig a kutatás előtt ismeretlenek voltak. A fennmaradt emlékek a virágzás utolsó szakaszától, a XVIII. század közepétől a céh hanyatlásának koráig, a XIX. század közepéig terjedő időszakot ölelik fel. Debrecen, a „hírős város" ötvöscéhe, a legsajátosabban magyar zamatú ötvösközpontok egyike Ballagi Aladár kutatásai

2 szerint már a XVI. század elejétől kezdve működött, amikoris a céh ún. confederális levelet váltott a váradi ötvöscéhhel, tehát az „ő céhek és céhbeli rendtartásuk edgiezett mindenekbe."

3 Ötvösök név szerint a XVI. század közepe óta mutathatók ki Debrecenben.

4 A helyi ötvösség virágkora a XVI. század második felétől a XVIII. század első évtizedeiig tartott. A török hódoltság paradox módon nem pusztította el minden alföldi város ötvösségét úgy, mint pl. Szegedét. Kecskeméten, Zoltai kutatásai szerint

5 Debrecenben is az ötvösök virágkorát a törökök kincsszomja és a magyaréval vetélkedő pompaszeretete még inkább elősegítette. Mint Zoltai írja Debrecenben

0 ,,a törökkorban el nem hanyagolható feladata volt a községi közigazgatásnak, hogy kéznél készen tartson különféle ötvösmunkákat, főként aranyozott díszes fegyvereket, borozó serlegeket az előkelő magyar és 1 Zoltai Lajos: Ötvösök és ötvösművek Debrecenben. Adalékok a debreceni ötvösség történetéhez. (Debrecen, 1937.) 2-3 Ballagi Aladár: Kecskeméti W Péter ötvöskönyve. Arch. Ért. 1894. 435 4 Zoltai i. m. 7 5-6 Zoltai i. m. 3, 9, 42 361