A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Papp József: A kender szerepe Tiszacsege társadalmi életében

gané volt az alkalmasabb, mert az erősebb meleget adott, mint a marhatrágya. A gané melegét olykor a kemencével helyettesítették, csak itt vigyázni kellett, nehogy túlérjék.

12 Gombolyítás. A kiszapult és megszárított fonalat a gombolyítófa segítségével felgombolyítják. Ez után következik a íonalvetés, mely műveletet a velőiával végeznek el. A megvetett fonal kerül csak a szövőszékre. Cérnázás. A legfinomabb szöszből készült a cérna, amelyet varráshoz, szurkozottan pedig lábbeli és más bőrből készült használati tárgyak varrásánál használtak. A cérnázás két vékony fonal összesodrását jelentette. A viszáláskor az orsóról áttekert fonalat simára eresztették a viszáló segítségével. Szövés. A szövés a fonal felhúzásával kezdődik, amely igen figyelmes munkát és főként szakértelmet igényel. A szövőn a fonalat először a nyüstbe, majd a bordákba szedik. A íelhúzott fonalat, hogy ne szöszölődjék szövés előtt még megkenik. A kenőcsöt fehérmályva gyökeréből főzték és liszttel behabarták. A kenőcsöt, melyet más esetben krumpli és lisztkeverékből is készítettek, élesmosóval (gyökérkefe) vagy cirokból készített kisseprűvel kenték rá a kifeszített fonalra. A csűr ölön nádszálakra csürölt fonal a vetélőbe került, majd annak segítségével verték be a rajta levő fonalat a szövőn levő nyüstök és bordák szabályozta, lábítóval mozgatott fonal közé. Falunkban a szövésnek sima és íorgatásos változatát ismerték és a nyüst száma szerint két vagy négy nyüstösnek mondták. A leszőtt vászon fehérítése a fonalhoz hasonlóan történt, csak azt a trágyába már nem ásták el. A vászon fehérítése gondos munkát igényelt, mert „könnyen elítette nímelyik". A lúgban túl sokat álló vászon hamar elrongyolódott. Az egyes munkafolyamatok rövid áttekintése után azt vizsgáljuk meg, hogy a férfiak és nők milyen szerepet töltöttek be a kender megmunkálása terén, továbbá, hogy a kender milyen hatással volt egykor a falu társadalmi életére. A kender megmunkálásában a férfiak kevés szerepet vállaltak. Csak a kender elvetése, felnyövése, áztatása vagyis a termelési, betakarítási munkák elvégzése tartozott a férfiakra. Ritkábban a tilolásban is segítkeztek, de minthogy ez a munkafolyamat már az őszi szántás-vetés idejére esett, ezt is inkább az asszonyi népség végezte. D. M-né szerint „a férfiak csak a rosszaságot csinálták a fonóban." Sz. Jánost ismerték olyannak, aki szőtt is, de őt ezért ki is csúfolták. A szövés-fonás tehát a nők feladata volt mindig. Az eladósorban levő lánynak nemcsak sütni-főzni, hanem szőni-fonni is kellett tudnia. Éppen ezért a rendes szülő „már a gyereklányt arra szorította, hogy tanulja meg a fonást." A 9-10 éves leányka már a pozdorjáhól kiszedett tilószakadékon tanulta a fonást. Sokáig kellett pencergetni az orsót, amíg a finomabb szöszt, a szálfonalnak valót is felköthette guzsalyára. Az egyes fontosabb munkafolyamatokat azonban csak a nagy gyakorlattal rendelkező asszonyok végezhették. Így pl. a gerebenezést is, mert a kenderszál osztályozása ekkor történt. Aki szép, vékonyszálú fonalat akart nyerni, az „nagyon kiszedte a kender szempilláját" gerebenezés közben. Az ilyen szöszt csak a legügyesebb kezű fonhatta. A fonás közösen történt és abban a család minden nőtagja részt vett. A lányok stafirungját is együtt fonták, közösen készítették, 12 Végh Sándorné 68 éves adatközlő szerint. 247