A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Fogarassy László: A Horthy-hadsereg bevonulása a Tiszántúlra

van. Papp Tiborral együtt - állítása szerint - az volt a feladata, hogy adja tudomására a lakosságnak, hogy 1920. február 2-16. között az olaszok és angolok által segített magyar hadsereg el fogja foglalni a Tisza bal partját és viszszaállítja Magyarországot a régi határai között. A 20. hadosztály-parancsnokságnál pedig azt referálták, hogy feladatuk volt Debrecenben, Nyíregyházán, Berettyóújfalun, Nagyváradon, Tordán és Kolozsvárt a (magyar) fehér gárda szervezkedéséről híreket szerezni, Garbai Sándort láb alól eltenni, egy századostól nyugtát elhozni 20-25 millió koronáról, amely összeget Flohr tábornok küldte volna Debrecenből kolozsvári és brassói irredenta szervezkedés céljaira. Vallomásuk szerint megbízásukat Siménfalvytól kapták és megneveztek több személyt, akikkel a fegyveres felkelés megszervezése ügyében föl kellett venniök a kapcsolatot. Köztük volt Désen lakó Boross őrnagy is, akinek a kinevezési okmányait is elhozták. Erre a megjelölt személyeket, közte Kratochvil ezredest is letartóztatták. Mivel a letartóztatás dátuma 1920. február 6. látni, hogy tíz napig tartott, míg a román katonai hatóságok Flohr tábornokra és társaira rátették a kezüket. Azt mondani is talán fölösleges, hogy az 1920. február 2-16. közötti időre jelzett magyar támadás nem történt meg. Nem is kerülhetett rá sor, mert hiányzottak a legfontosabb alapfeltételei, a létező hat gyalog- és egy lovashadosztály nem volt támadó hadmüveletekre alkalmas állapotban, sem a hátországi zendüléshez nem álltak rendelkezésre fegyverek. Időközben aláírták a trianoni békeszerződést (1920. június 4.), lezajlott és az orosz vörös hadsereg döntő vereségével végződött a varsói csata, aminek következtében a dnyeszteri front sem volt már veszélyeztetve. Végre szeptember 28-30. közt megtartották Kolozsvárott a főtárgyalást a Kratochvil-pörben. Három tiszt ellen a román katonai ügyészség már előbb elejtette a vádat, mire a hadbíróság végzéssel beszüntette ellenük az eljárást. Egyikük Hautzinger Gusztáv százados, a debreceni 6. hadosztály majdani vezérkari főnöke volt. A főtárgyalás során a román hadbíróság bebizonyítottnak vette, hogy Boross százados (illetve őrnagy) tényleg összeköttetésben állott a Siménfalvy-féle szervezettel, amiről a Tamássy (vulgo Bálint) által áthozott vászonra írt okmány tanúskodott, és ezért ötévi kényszermunkára ítélte. A vád nem volt képes bebizonyítani, hogy a többi vádlottakkal Siménfalvynak összeköttetése lett volna, ezért Kratochvil ezredest és Kászoni századost egyhangúlag, Flohr vezérőrnagyot és három további vádlott-társát pedig szótöbbséggel a vád alól fölmentette. A vádlottakat védő románajkú ügyvédek maguk hangoztatták, hogy az állítólagos összeesküvés nem is valósult meg, sőt a koronatanú a vádlottakhoz el sem jutott, hogy összeköttetést teremtsen Siménfalvy és közöttük, hanem a legelső alkalommal román katonai hatóságnál jelentkezett. Egyikük Tamássyt nyíltan agent provocateurnek nevezte. Egy harmadik terhelő tanúról meg bebizonyították, hogy beszámíthatatlan. „Tamássy vallomása nem jöhet számításba, mert csak azt mondotta, hogy Budapesten Kratochvilt akarták kinevezni a megszállott területek parancsnokává az esetben, ha visszaveszik ezt a területet. Hogy a budapesti kormány és hadvezetőség mit akar, abból nem lehet Kratochvil ellen vádat kovácsolni. Ilyen állítások, feltevések alapján nem is lehet egy ilyen embert hónapokon át börtönben sínylődni hagyni és ártatlanul ide állítani. Kratochvilt csak Magyarországon lehet íelelősségre vonni tényeiért. Ott kell tisztázni, miért tette le a íegyvert. (Kiemelés tőlem,) Róla az ellenséges hadvezér (Mardarescu - saját megjegyzés) is elismerte, hogy gavallér ellenfél volt, még az ügyész is bevallotta, hogy becsületes őszinteséggel vallott. .." Egy másik ügyvéd pedig azt hangoztatta, hogy „a román kormány 239