A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

sokból, ki volna hát, a ki észre nem venné, hogy miért nints a mostani szántó vető Kis Marjaiaknak ollyan boldog előmenetelek mint a régieknek. Ks: Lehet é azt reményleni hogy a puszták elébbeni oltsoságokra vissza mennyének? Fs: Soha sem, hanemha vagy az dög halál, vagy az ellenség által, meg nem ritkittatik az emberi nemzetség: mert a bizonyos, hogy mennél több a gyermek, annál több popát kér; pedig a föld több nem lesz búza termésre mint most amennyi, ki kötvén az irtások által és más industriával is készült földeket. Sőt esztendőről esztendőre a szemmel látott példák bizonyittyák, hogy az egész országban szemben tűnőképpen nevelkednek a földnek árrai. Ks: Hát szántás vetés nélkül el élhetneé az illyen'társaság? Fs: Egész tartományok vágynak, hogy kerti veteményeknél egyebet nem termesztenek, még is ollyan gazdagok pénzel, hogy semmi szükséget nem látnak, más országokat milliókkal segíthetnek; a melly nagy pénz bőségének oka az, hogy a mesterség az egész világon maga után huzza a kintset, a hol pedig a pénz bőven van, ott minden van. Ks: Hogy lehetne hát azt is reményleni hogy ez a Város boldogabb lenne mint most? Fs: Valameddig illy drága árendás földekből él mint most, tsak azt is nehéz reményleni hogy esztendőről esztendőre élhessen, minthogy minden jövedelmét azon módon ki kell fizetni. Ellenben ha a mesterséget ide bé lehetne plántálni, akármelly királyi Város sem lenne ennél boldogabb, azért, mert az uri szolgálatoktól mentek lévén, a mesterségeket folytába űzhetnék s a pénzt a vidékekből mind ide tsalnák, a melly bé jövő pénzek többnyire mind benn maradván nem sok időre meg gazdagodnának a Lakosok. Ks: Hogy lehetne reményleni a pénz benn maradását? Fs: Ugy, hogyha mindenféle mesterségeket edgyaránt űznének, mert igy edgyik a másiktól mindent meg vásárolhatna, s következésképpen nem lenne senkinek arra szüksége hogy a pénzét másuva költeni fáradjon. P.o. a timár vehetne készíteni való bőröket mindenkor a szék árendátortól. A csizmadia vehetne bőröket a timároktól. A szabó minden keze alá meg kívántató matériákat meg vehetne a kalmártól, s e szerént tsak benn forogna a pénz a Városban, s egyszer osztán meg bővülne. Ks: Mit kell pedig itten a mesterség tanulásra nézve meg jegyezni? Fs: Azt, hogy mind Debretzen, mind Várad közel vágynak, a hol a mesterség tanulását tökéletességre lehet hajtani, minthogy mind a két helyben eléggé virágzó lábon áll a mesterség. Ks: Mitsoda más nagy hasznokra lenne még a mesterség tanulása a Lakosoknak? Fs: Az, hogy mivel a mesterség tanulása kedvéért, látni, hallani s tapasztalni kell, lassanként annyira ki pallérozódnának a Lakosok, hogy azok a kik 20 esztendővel következnének, a mostaniakat ide valóknak lenni szégyenlenék. Ks: Mit tanátsolsz hát te mindennek a kit szeretz? Fs: Azt hogy addig mig a mesterség tanulására nem alkalmatos, ide haza a oskolát szorgalmatosan gyakorollya, hogy igy az elméje a tisztességes tudományok által ki palléroztatván, a mesterség tanulására alkalmatossá tétessen, mert azt a tapasztalás bizonyittya, hogy némellyek azért nem alkalmatosak a mesterségek ki tanulására, hogy buta és ostoba elmével fognak ahhoz, ellenben a kik elméjeket a tisztességes tudományok által ki élesítették, lehetetlen hogy 218