A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

Fs: Szükséges tudni kiváltképpen hat dolgokat. l-o./ A Botskay Familiának tsudálatos származását. 2-0./ Ennek a hozzá hasonlíthatatlan Fejedelemnek örök emlékezetet érdemlő nevezetesebb viselt dolgait. 3-0./ Soha eléggé meg nem siratható véletlen halálát. 4-0./ Azoknak a szabadságoknak pontyait, mellyel ezt a Várost megajándékozta. 5-0./ Ezenn szabadságért minémü nevezetesebb viszontagságokat szenvedett ez a Város? az irigység és az erőszak miktől fosztotta meg? és melly éknek van még ma is birtokában. 6-0./ Illy sok szabadságok mellett, mi teszi mégis ezen Város lakosait boldogtalanokká, és azonn Lakosok boldogtalanságoknak mi lehet egyedül való orvossága? I-ső Szakasz. A Botskay Familiának tsudállatos származása. Ks: Kitől vette származását a Botskay Familia? Fs: A férfi ágonn Gróf Simon Mitzbán úrtól; az aszszony ágon pedig Szényi Klára aszszonytól, kinek is eredeti jőn ama hires Lengyel Király Bátori Istvánnak harmadik ágáról. Ks: Mitsoda nevezetes dolog történt ezenn a Grofnén? Fs: Ez: hogy maga magtalan lévén, edgy időben edgy szegény aszszony ment hozzá, ki edgy méhel három gyermeket szült. Ks: Hogy fogadta ezt a Grófné? Fs: Igen meg pirongatta, tisztátalannak tartván őtet azért, hogy lehetetlennek tartotta azt, hogy férjétől három magzatokat foghasson, a melly tselekedetét hallván a Gróf igen meg dorgálta érte. Ks: Nem sok idő múlva mi követte a Grofnét? Fs: Az, hogy hét magzatokat szült egyszerre. Ks: Hogy tettzett ez a Grofnénak? Fs: Eszébe jővén mindgyárt a szegény aszszonynak mondott pirongató szavai meg ijjedt, és egyet kiválasztván, hátát edgy dézsába rakatta, és keményen meg parantsolta edgy öreg aszszonynak, hogy azokat el veszesse. Ks: Véghez vitte-é az öreg aszszony e gonosz szándékot? Fs: Nem: El ment ugyan a gyermekeknek el vesztésére, de a Gróf ló háton menvén haza felé, szem közt találta őtet; és meg kérdezvén hogy mit viszen a dézsába, a midőn az öreg aszszony egyenesen nem felelne, leszállván a lováról meg nézte mi van a dézsába. Az után meg tudván az egész dolgot, fejére parantsolt az öregnek, hogy a Grofnénak soha edgy szót se szóllana, maga pedig rendelést tett a gyermekeknek tisztességes neveltetése felől. Ks: Meg maradtak a gyermekek mind a hatan életben? Fs: Meg. Kikre a Grófnak titkon nagy gondja lévén, ollyan ruhában járatta mint az othon lévő hetedik gyermeket, s mikor már fel serdültek udvarába vitette, és gyönyörködött bennek hogy mind a heten egyformák volnának. Ks: Hát a Grófné meg esmerteé őket a maga gyermekeinek lenni? Fs: Nem esmérte hanem haza vitetvén a Gróf a hat gyermeket azt a kérdést támasztotta a Grófné eleibe, hogy mit érdemelne az a ki ollyan szép hat gyermeket meg ölne? Mellyre a Grófné azt mondotta hogy edgy átallyában halálnak fia volna az. Mellyre a Gróf azt mondotta: Te vagy az, ki ezeket elveszteni parantsoltad. Akkor meg emlékezvén a Grófné a maga tettéről, lábaihoz borult a Grófnak és ugy kért kegyelmet, a mellyet meg is nyert. Fel nevel204