A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

béli eltérés itt is jelentkezik kb. hasonló mértékben. A szárny- és farok csúcsa közötti távolság 16 mm. A csőr koponyától a hegyéig mért legrövidebb távolság alapján 11,5 mm-re tehető, a szélső érték 8,7 és 13 mm. A tojónál a csőr 0,5-1 mm-rel rövidebb. A csőr szélessége, ill. magassága a koponyánál mérve átlagban 5, ill. 5,4 mm-nek adódik. A csüdhossz átlagosan 20-21 mm, a szélső érték 17 és 23 mm. A középső ujj hossza 10 mm, karma 4 mm. A belső ujj hossza 9 mm, karma 3 mm. A külső ujj hossza 8 mm, karma 2 mm. A hátsó ujj hossza 7-8 mm, karma, mely mint említettük, nem haladja meg az ujj hosszát, 7 mm. Ha összehasonlítjuk a csüd, ill. a lábujjak hosszának arányát a különböző pacsirtafajoknál, nyilvánvalóvá válik a rövidujjú név létjogosultsága. Ez az arány, mely tehát azt mutatja meg, hogy a csüd hossza hányszorosa jelen esetben a hátsó ujjnak, a székipacsirtánál 2,6, míg a mezei pacsirtánál csak 2,2. Az iris 4 mm átmérőjű. A madár teljes hossza 143, ill. 170 mm-es szélső értékek között mozog, átlagosan 150-160 mm-re tehető. A fesztávolság, tehát a kitárt szárnyak legszélső pontjai között mért távolság átlagosan 295 mm. A felnőtt madár súlya érthető módon számos befolyásoló tényező, így vonulás, költés, táplálkozás hatására nagy különbségeket mutathat, de átlagban 23 g-ra tehető. A tojók súlya általában kevesebb. A Calandrella brachydactyla brachydactyla mint törzsalak leírása után röviden ejtsünk szót az egyes alfajokról is. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert a köztük levő különbség főként tollazatúk színében mutatkozik, bár kisebb mértékben az egyes testméretek differenciája és egyes testrészek eltérő alakja is felhasználható megkülönböztetésükre. А С br. rubiginosa: az eddigiekben ismertetett brachydactylához képest kifejezetten világosabb, vörhenyesebb felsőtestú, mely szín különösen a fejtetőn szembeötlő. Testméreteiben nincs jelentős eltérés. А С br. hermonensis: itt a fejtető vörhenyes árnyalata az esetek 80%-ában hiányzik, ami а C. br. br. alfajnál 85%-ban, a rubiginosánál pedig minden esetben jelen van. Tollazata általánosságban szürkésebb színű. Méretei nagyjából az előző két alfajéval megegyeznek. C. br. artemisiana: fő színe fakó agyagszürke. Az alsótest élénkebb, fehé3. ábra. Mezei pacsirta (balra) és székipacsirta (jobbra) lába. Jellegzetesen különbözik a csúd és a lábujjak, ill. a hátsó ujj és karmának aránya. (Szerző rajza) 13