A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Régészet - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye területe IX–XIII. századi településtörténetéhez. I.

világháború előtti tudományos színvonal nem tette lehetővé sem a régészek sem a történészek számára, hogy egymás szakterületén otthonosan mozogjanak. Kiváltképpen érvényes ez a korai középkorra. Amennyiben bírálatukat a régi típusú településtörténet módszerére vonatkoztatjuk, úgy teljesen igazat kell adnunk mindkét szerzőnek. E módszer ma már elégtelen, eredményei régészeti leg erősen támadhatók. Rejkolcová Közép-Szlovákia IX-X. századi (főként X-XI. századi) településtörténeti vázlatát csupán régészeti leletek segítségével rajzolta meg. Az általa közzétett leletek nem szisztematikus terep járásból származnak, hanem szórványok, melyek a különböző területekről különböző időkben kerültek elő, s így nem az eredeti település sűrűségetmutatják. Az ily módon kirajzolódó esetleges településhálózat mégis döntően más képet ad a X-XI. századi viszonyokról, mint ami a hagyományos településtörténeti munkákból kiderül. Kár, hogy a szerző nem vetette össze a lelőhelyeket okleveles forrásokkal, kísérletet sem tett a két forráscsoport adatainak egyeztetésére. így nem tűnik ki munkájából, hogy milyen rendű és rangú települések leleteiről van szó. Nem tűnik ki a települések élettartama, s ezáltal a kronológia veszít hiteléből. Nagyon feltűnő pl. az, hogy ez a vidék sűrűbb településhálózatúnak mutatkozik a IX-X. században, mint a települési szempontból sokkal kedvezőbb helyzetben levő, szomszédos Kisalföld és nagymorva fejedelemség érdekkörébe tartozó területek. Itt kell rámutatnunk a szlovák településtörténet nagyon kérdéses és erőszakolt kronológiájára. A nagymorva fejedelemség rosszul alapozott kronológiáját igyekeznek egész Szlovákia területére érvényesíteni, s ez által a legtöbb esetben mintegy 100 évvel korábbra keltezik a kerámiát és a fémleleteket is. Még olyan esetben is ragaszkodnak ehhez az időrendhez, amikor nyilvánvaló a tévedés. így történhetik aztán meg, hogy inkább a IX. századra keltezik a honfoglaló típusú nyílhegyet, csak ne kelljen a rossz, megrögzött, kerámián alapuló „nagymorvakori" keltezést megbolygatni.

24 Lengyelországban a középkorkutatásnak külön folyóirata van, a viszonylag nagy időközönként megjelenő Materialy wczesnosredniowieczne. Minden kötetében számos tanulmány foglalkozik a régészeti topográfián alapuló és ásatási anyaggal kiegészített településtörténettel. Csak tallózásszerűen említjük meg Gassowski J. munkáját, amely Sandomierz tágabb környékének topográfiáját rajzolja meg temetők, települések, földvárak leleteinek segítségével, K. Musianowicz pedig 270 középkori lelőhely anyagát írja le és térképezi.

2j Németországban már a 30-as évek végén megkezdődött a településtörténet ősrégészeti módszerekkel való kutatása.

20 Az egyes objektumok közzétételét a településtörténet részeként fogták fel és metodológiai cikkekben foglalkoztak a kérdéssel.

2

' A kialakulóban levő módszereket kisebb-nagyobb területek feldol24 Rejholcová M., i. m. 100-101. 25 Gassowski ]., Materiali do osadnictwo wczesnosredniowiecznego Sandomierszczyzny. Mat. Wczesnosredniowieczne 6/1969'303-475.; Musianowicz Kr., Granica MozowieckoDrehowiczko na Podlasiu we wczesnym Sredniowieczni. Mat. Wczesnosr. 5/1960 187. 26 Grimm. P., Möglichkeiten der Unterbauung siedlungsgeographischer Fragen durch vorgeschichtliche Methoden. Mitteldeutsche Volkheit 5/1938 . 27 Reinecke. P., Reihengräber und Friedhöfe der Kirchen. Germania 9/1925.; Veeck. W., Die Reihengräberfriedhöfe im frühen Mittelalter und die wissenschaftliche Forschung BRGK 16/1925/26.; Jankuhn. H., Methoden und Probleme Siedlungsarchäologischer Forschung. Arch. Geographica 4/1955. 7* 99