A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

a letűnt évezredek, évszázadok embereinek társadalmi tagozódására, foglalkozására, szokásaira, kulturáltsági fokára. Múzeumaink kiállításon bemutatott anyaga a szakember számára mindenkor érdekes lehet, de nem biztos, hogy az átlag látogatók figyelmét is lekötik. Az önmagában figyelmet nem keltő tárgyaknál, melyeket muzeológiai vagy kultúrtörténeti szempontból ki akarunk emelni, szükséges megfelelő installáció alkalmazása, aminek szerepe alárendelt, csak dekorációs célt szolgál. A tárgyakat magyarázó szövegeket megfelelő, áttekinthető, „olvasható" betűtípussal tálaljuk a látogató elé, hogy elolvasásuk gördülékenyen történhessen. A vizuális figyelem felkeltésében nagy szerep jut a fotónak, ami korábbi kiállításainkon tárgy-pótlóként szerepelt. Funkcióját akkor tölti be helyesen, ha a kiállított anyagot kiegészíti. (Pl.: aprólékos díszítés felnagyítása; régészeti anyagnál a feltárás színhelyén bemutatva a tárgy stb.) A kiállítások legfőbb feladata, hogy egyre jobban szolgálják az ismeret terjesztés, a népművelés érdekeit. A bemutatott anyag nyomasztó sokasága ízlésesen, vagy kevésbé ízlésesen berendezett raktár benyomását keltheti, ahol csak a hozzáértők tudnak eligazodni, a művelődni vágyók nagy tömege tudásban semmivel sem gyarapszik. A technikai kivitelezés során a legcsekélyebb ötlet is beszédessé tudja tenni a muzeális anyagot. Különböző statisztikai felmérések eredményei alapján megállapítást nyert, hogy a múzeumlátogatók tekintélyes részét az iskolás korosztály adja. Ebből a felismerésből a következőket szűrték le: „A múzeum és új közönség problémájának tanulmányozására nemzeti bizottságokat vagy központokat lenne célszerű létrehozni . . ." (Béni Miklósné beszámolója. Múzeumi Közlemények. 1969. 3. 53-54.) Ennek a bizottságnak lenne feladata, hogy kidolgozna szempontokat az iskolás gyermekek foglalkoztatására, a látogató-létszám növelése érdekében, esetleg esti, „18-22 óra közötti nyitvatartással." Véleményünk szerint az iskoláskorú látogatókkal úgy szerettessük meg a múzeumokat, hogy a felnőtté válás idején is hűséges látogatói, propagálói legyenek kiállításainknak. Az érdeklődést esztétikai eszközökkel tudjuk fokozni, vagyis ha a belső tér kialakítása építészeti szempontból adott, csak a jól hangsúlyozott kiállítási tárgyakkal, igényesen berendezett vitrinbelsőkkel tudjuk kiegészíteni. Az esti nyitvatartás bevezetése akkor lenne célszerű, ha ezt kellő propaganda előzné meg,- szükséges lenne statisztikát is készíteni a látogatottságról. Nem biztos, hogy hozzáfűzött reményeinket beváltaná. Ugyanis a tanulóifjúság szervezett formában, történelem vagy magyar óra, továbbá szakköri foglalkozás keretében, és pedagógus-továbbképzés, érettségi vizsgák idején a rendes nyitvatartási időben keresi fel a múzeumokat. A diákok esti kijárását iskolai ügyrend szabályozza, a dolgozók zöme pedig szívesebben jön el kiállításainkra a munkaidő végeztével, s csak kevesen mennek előbb haza, s jönnek fel ismét a városba a kiállítás kedvéért. Látogató-statisztikánk azt mutatja, hogy zárás előtt kb. másfél órával csak igen kivételes esetben érkeznek csoportok, egyéniek pedig szinte elvétve. Korábban, a Múzeumi Hónap keretén belül a Déri Múzeumban - haladó hagyományként - programba iktattuk a Munkácsy: Ecce homo című festményének esti megvilágításban való bemutatását. Különleges berendezést nem igényelt, mert annak idején az épület tervezésénél már a kép helyét és külön-külön történő megvilágíthatóságát megvalósították, így csak a rezsi-költség: a propa647