A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Héthy Zoltán: A Debreceni Múzeumbarátok Körének története 1927–1949

Íme, a tíz évét betöltött kulturális egyesületet soha nem sejtett veszély fenyegette: a megszűnés, a feloszlás veszélye. Mivel magyarázható a Kör tevékenységének ilyen mértékű csökkenése, sőt majdhogynem megszűnése? Az 1929-es év történetének tárgyalásakor jeleztük, hogy az új igazgatói posztért folytatott versengés, illetve annak eredménye kihatással volt a Múzeumbaráti Kör további működésére is. A Löfkovits Arthur és az új igazgató: Ecsedi István között fennálló személyi ellentét, majd az alapító halála következtében az egyesület korábbi tagjainak jórészét elvesztette, szervezeti működése ellanyhult. Bár ebben a kritikus időszakban is támogatta a múzeumot, de e támogatás a közgyűlés, a tagok tudta és jóváhagyása nélkül történt, ami a Kör ügyviteli, szervezeti szabályaival ellentétben állt. Mivel a Kör feloszlása a múzeum számára érzékeny veszteség lett volna, az egyesület és a múzeum vezetősége hozzálátott a szervezéshez, hogy a polgármesteri határozatban foglaltakat végrehajtsa. Sesztina-Nagybákay Jenő fölkérte dr. Sőregi János új múzeumigazgatót, a fiatal, ambiciózus szakembert, hogy dolgozza ki az egyesület újjászervezésének tervét és azt terjessze a választmányi ülés, majd a közgyűlés elé. A választmányi ülést június 7-re tűzték ki, de a kis létszámban megjelent tagság nem volt határozatképes, míg a 8 nap múlva újra összehívott ülés már - az alapszabály 33. paragrafusa értelmében - a résztvevők számára való tekintet nélkül határozatokat hozhatott. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a választmányi ülésen hatan, az azt követő közgyűlésen - a 32 tag közül - heten jelentek csak meg!) Ettől függetlenül az ülések feladatukat teljesítették: jóváhagyták a Kör előző hároméves működését, a költségvetést és a zárszámadást, megejtették a tisztújítást is. Az elnöki tisztséget ismét Sesztina Jenő nyerte el, ügyvezető alelnökké Sőregi János múzeumigazgatót, titkárává Lükő Gábor múzeumőrt választották. A választmányi tagság összetétele nem sokat változott: többségében továbbra is a helyi értelmiség képviselői vettek részt benne: négy egyetemi tanár (köztük dr. Roska Márton, a neves régész), három jogász, két nagykereskedő, két földbirtokos, egy gyógyszerész. A formaságok lebonyolítása után tárgyalta a közgyűlés az egyesület működésének felújítására és eredményesebbé tételére irányuló terveket.

!/ A cél a taglétszám erőteljes növelése volt, minél nagyobb tömegek bevonásával, tömegbázis teremtésével. Ezt pedig csakis radikális intézkedésekkel: a tagdíj jelentős leszállításával és minden eddiginél több kedvezmény nyújtásával lehetett elérni. Az akciók véghezviteléhez a Kör tagjai közül külön propaganda bizottság alakult. A bizottság és főképpen Sőregi János lelkes munkájának eredménye az itt teljes egészében közölt felhívás lett: „A DEBRECENI MÜZEUMBARÁTOK KÖRE FELHÍVÁSA A MŰVELT KÖZÖNSÉGHEZ IGEN ELŐNYÖS AJÁNDÉKOKAT ÉS KEDVEZMÉNYEKET NYÜJT TAGJAINAK AZ ÚJJÁSZERVEZETT MÜZEUMBARÁTOK KÖRE! A debreceni Múzeumbarátok Köre alulírott elnöksége ezúton is tisztelettel értesítjük, a tudomány, művészet és általában a magyar kultúra lelkes művelőit és barátait, hogy ezt a tisztán és önzetlenül a Déri Múzeum kulturális célkitűzéseinek megsegítésére alakult társadalmi egyesülést újjászerveztük és legutóbbi közgyűlésünkben 37 1938. június 15-i közgyűlés jkve. Uo. 12/1938. 582